Guarmi E a „Scientific American Supplement”-ben foglalkozik az elektromos áramnak heggesztési czélokra való alkalmazásával. Ezen már nagy elterjedtségnek örvendő heggesztési módszer elve az, hogy a heggesztési helyen átáramló elektromos áram a vezetési ellenállás következtében oly tetemes melegmennyiséget produkál, ami elégséges a heggesztési helyen levő anyag megömlesztésére.
Az elektromos heggesztési módszerek két főcsoportra oszthatók; az egyik eljárása vezetési ellenállást, a másik pedig az elektromos izzófényt használja fel.
Az utóbb emlitett eljárás lényegében alig különbözik a kovácstűzzel vagy gázfuvóval működő közönséges heggesztési eljrásoktól, itt ugyanis a heggesztéshez szükséges melegmennyiséget elektromos ivfény szolgáltatja.
A heggesztendő tárgyak egy a dinamo egyik polusával összekötött vasasztalra helyeztetnek vagy a polussal más módon összeköttetésbe hozatnak, míg a másik polus egy széncsúcscsal nyer összeköttetést.
Ha most a széncsucscsal a heggesztési helyet megérintjük és visszahúzzuk, ivfény képződik, melynek hőmérséklete messze 2000 şC felett van; igy tehát nagy melegmennyiség szabadúl fel, ami a heggszetési hely megömlesztésére szolgál.
Ezen eljárás azonban nagy hiányokban szenved. Ugyanis a fényiv magas hőmérséklete könnyen az anyag elégésére vezethet, ami csak úgy kerülhető ki, hogy a heggesztést végző egyén megfelelő gyakorlattal rendelkezik, hogy az eljárást szakszerűen elvégezhesse.
A közönséges heggesztési eljárásoknál is ismeretes heggesztőporok(könnyen olvasó silikátok, melyek a vas felületet befedik) felhasználásával azonban az emlitett hiányon némikép segithetünk.
További hátránya az eljárásnak, hogy a munkást a szemkápráztató világosság elvakitja s igy csak színes védőszemüvegekkel dolgozhat, ami viszont gátolja a heggesztési helynek és a folyamatnak szorgos megfigyelését.
A felsorolt nehézségek következtében az elektromos heggesztésnek ezen módját az ujabb időkben mindinkább mellőzni kezdik s kényelmesebb és biztos eljárásokhoz fordulnak.
A fent leirtnál sokkal jobban alkalmazható a vezetési ellenállás felhasználásával működő eljárás. Az egymással heggesztendő két darabot fogókban megerősitik és miközben a polusokkal összeköttetnek, egymáshoz nyomják őket. A heggesztendő végeket czélszerü élesre késziteni.
Az áramkör járása alkalmával az érintkező végek a tökéletlen érintkezés és a nagy ellenállás miatt csakhamar izzásba jönnek sőt a heggesztéshez szükséges fehérizzásba mennek át. Ennek elértével az áramkör megszakitandó, - de a heggedő részek továbbra is erősen összenyomva tartandók.
Ezen eljárás előnye, hogy a heggesztéshez szükséges meleg nem a heggesztendő darabokon kívül – mint az ivfényes eljárásnál, - hanem magukban a darabokban állittatik elő s igy tetemesen kevesebb melegmennyiség szükséges és megy veszendőbe, mint amannál.
A heggesztési helyek kitünőek és a heggesztendő alkatrészek összenyomását is csak kevés mértékben mutatják. Ezen duzzadó helyek egyébként egész könnyüséggel kovácsolhatók vagy – különösen kisebb daraboknál – leköszörülhetők.
