Az angol sajtó nemrégiben azt a hírt hozta, hogy Olivér Lodgenak sikerült akármilyen erős ködöt elektromossággal szétoszlatni.

Ez a siker nagyon sokat jelentene az angoloknak, mert sehol nincs annyi köd, mint nagy-Britannia nagy városaiban és tengerpartján, a mi a hajó, vasút és kocsiforgalmat nem kevéssé akadályozza. Ezért nem csuda, hogy a ködeloszlatás első kisérleteit angolok hajtották végre.

Tyndall már 1870-ben rájött, hogy poros levegőbe helyezett forró test maga körül pormentes teret teremt; Lord Rayleigh 1880-ban új kisérleteket kapcsolt ehhez, de nem jutott tovább. A Vandevyver és Arthur Marschallnak az angol tengerparton végzett nagyszabású kísérletei sem oldották meg a feladat nehézségeit.

Oliver Lodge, nyilván Tyndall és Rayleigh kisérleteitől indíttatva, kötülbelül 20 évvel ezelőtt Liverpoolban köddel töltött szekrényekbe meleg vasrudakat állított. Ezek kröl hamrosan ködmentes tér képződött.

Később szivarskatulyát haszált, a mit sziberfüsttel töltött meg és a minek egy egyik oldalát üveglap zárta el. Ha a dobozba elektromos töltés jutott, a füstrészecskék a doboz fenekére estek, a tér egészen kitisztult.

Lodge később ezt a kísérletet üvegharanggal demostrálta, a mit sűrű, fehér magnesiumfüsttel töltött meg.

A mint az üvegben levő két fémpálcza között, a mik elektromozógéppel voltak összekötve, elektromos kisülések jöttek létre, a füst néhány másodpercz múlva erős mozgásba jött, és az edény falán és fenekén fehér foltokban sűrűsödött össze és az edény levegője egészen kitisztult.

Ez volt a késővvi liverpooli kísérleteket megelőző laboratoriumi kísérlet, melynek alapján Lodge egy liverpooli házra hosszú póznát állított, azt erős elektromos géppel kötötte össze, aztán várt a ködre.

A köd azonban nem jött. Lodge elutazott Liverpoolból.

Egyszer aztán az assistense jelenti, hogy a kísérlet sikerült. A mint a köd alászállt, megindította az elektromos gépet és a kisülési pont körül 50-80 méter átmérőjű tiszta tér keletkezett.

Lodge úgy látta, hogy egy kikötőnyi szabad tér előállításához 3 millió volt feszültség kellene, ennyit pedig az ő metódusával előállítani nem lehetett.

Mikor az amerikai Cooper Hewitt feltalálta a higanygőzlámpát, akkor látta először Lodge a lehetőséget, hogy elég magas feszülségű egyenáramot létesítsen. Újra elkezdte hát kísérleteit, apró Cooper Hewitt lámpákból telepet állított össze és ezeken egy inductor erős váltakozó áramát vezette át.

Az egyik sarkot az üvegharangba zárt kisütő-pálczával kapcsolta össze és a környező füst csalhamar foltokban rakódott le a harangra.

Hogy ezt a kísérletet nagyban is ilyen sikerrel lehetne e végrehajtani, az még nem dőlt el. Nemrég ajánlatot tettek Londonban, hogy az angol városok utczáinak világítását ellátó elektromos ívlámpákra ilyen kisütő készülékekektalkalmazzanak, mert ilyen kis távolságokban felrakva még a nehéz angol ködöt is eléggé szerteoszlatnék.

Ebben az esetben nem is kellene 3 millió volt feszültséget alkalmazni.

Csak az akérdés, hogy megérdemelné-e a dolog a nagy befektetést, mert bizonyos, hogy ez a czél olcsóbban is elérhető lenne és nem volna az a köd olyan sűrű, ha az angolok fölhagynának eddigi impraktikus tüzelésükkel és rendes, a szenet teljesen felhasználó kályhákat készítenének a kedélyes kandalló helyett.