Szegény Tiszám, beh rég nem láttalak,
Sokat változtál te is az alatt.
A füzeseid úgy megöregedtek
S forgóid is tán lankadtabbak lettek.
Virág se nyit már úgy a partodon
A vadvirág ej, haj, mint egykoron.
De minek is, ha nincs aki letépje,
Egy kurta ruhás kislány kebelére.
A szederindák ott a fák alatt,
Több levelet tán nem is hajtanak.
Kinek, minek - gondolják - levelezni,
Ha rajtok túl nincs már kit megölelni:
A kurta ruhás kislány elveszett,
Azt se tudom mivé lett, hova lett?..
- Pedig vele egész világ veszett el,
Teli dallal, virággal, szerelemmel!
