|
Szilágyi Dezső halála
A magyar közélet egyik legelső kitünősége, Szilágyi Dezső képviselő volt, igazságügyminiszter, julius 30-ikán éjjel hirtelen meghalt Budapesten, szélhüdés következtében. 61 éves korában, véletlenül érte utól a halál a hatalmas erejű embert. Nagy elme, nagy tanultság, rendkivüli éles itélőképesség és a szónoklás igazi mestere tünt el a vele a magyar közéletből. Szilágyi Dezső 1840-ben született Nagyváradon, hol atyja tekintélyes ügyvéd volt. A bécsi és budapesti egyetemeken végezte jogi tanulmányait, s ez utóbbi helyen is már mint kitünő szónok és erős vitázó volt ismeretes.
Tekintélye oly nagy volt az ifjuság között, hogy az akkor alakult jogászsegélyző egylet egyhangulag őt választá legelső elnökévé. A hatavans éveknek első felében ügyvédi gyakorlatot folytatott s a fővárosi társaságokban szivesen látták a rendkivül szellemes, nagy olvasottságú fiatal ügyvédet, ki már ekkor mint publiczista is jó hangzású nevet szerzett magának, úgy, hogy midőn 1867-ben a magyar miniszterium megalakult, mindenki szerencsés választásnak tartotta, hogy Horvát Boldizsár igazságügyminiszter őt hívta titkárul maga mellé a miniszteriumba, hol csakhamar osztálytanácsos lett s mint ilyen Angliába is küldetett a jogi intézmények s ugyszintén parlamenti állapotok tanulmányozása végett.
Nem sokára ezután már a törvényelőkészitő bizottságnak lett tagja miniszteri tanácsosi ranggal. Mint politikus, mindig a tiszta szabadelvű irány híve volt s a politikusok azon köréhez tartozott, kik Deák Ferencz körül csoportosultak. A fuzió idejében szintén megmaradt a Deák-pártból s a balközépből alakult szabadelvű párt tagjának, de már rövid időn ő is azok közé tartozott, a kik a boszniai okkupáczió előtti időben formaszerüen kiváltak a párt kebeléből s 1878 tavaszán megalakitották az ugynevezett „egyesült ellenzéket”.
Szilágyi e pártban, mely utóbb a „mérsékelt ellenzék” nevet vette föl s a kiegyezés alapján állt, de a kormány belpolitikájának több irányzatával elégedetlen volt, a szabadelvű irányzatot képviselte s ebbeli hajthatatlansága tette helyzetét a különböző gondolkozásu elemekből alakult pártban nehézzé, úgy, hogy utóbb, noha egyik vezére volt, kilépett a pártból s pártokon kivüli állást foglalt el az országgyülésen. 1889-ben igazságügyminiszternek hivatván meg, a kormány tagja lett, s a kormány kebelében igyekezett elveit érvényesiteni. Tagja maradt a Szapáry és Wekerle-kormánynak is és az utóbbiban az egyházplitikai törvény kidolgozásában és életbeléptetésében kiváló nagy része volt. 1895-ben a képviselőház elnökségével tüntették ki. Az ezredévi ünnepek alatt 1896 junius 8-án a király előtt mondott remek beszéde is egyik nevezetes szereplése a nagy embernek. Pozsony város egyik kerületét már több országgyülésen képviselte. A Bánffy-kormány utolsó idejében támadt országgyülési zivatarokban ismét igen fontos szerepe volt az egymással élesen szembeálló pártok között a béke létrehozása körül, s közreműködött Széll Kálmán kormányának megalakulásában is. Legutóbb az összeférhetetlenségi törvény meglakotásánál, keresztülvitelénél működött közre teljes nagy erelyével. A májusban összeült delegácziónak is elnöke volt. Mint protestáns ember egyháza ügyeinek vezetésében is buzgón működött s benne a dunamelléki ref. Egyházkerület főgondokát gyászolja.
A haláleset körülményei Szilágyi Dezső e hó 30-dikán délután érkezett Budapestre a karlsbadi fürdőből. Egész jó kedvű volt. Megebédelt, majd ledült a pamlagra, s lapokat olvasott. Szolgájának azonban panaszkodott a nagy hőség miatt. Ezután szokása szerint magára zárta az ajtót, mert mint mondá, pihenni akar. Este 9 órakor a szolga be akart hozzá menni. Az ajtó azonban zárva volt. A szolga kopogtatott, de választ nem kapott. Nem akarta zavarni urát, azért abbahagyta a dolgot; este tizenegy óráig várakozott a parancsra, de aztán ő is lefeküdt. Már hajnalban fölkelt a szolga abban a hitben, hogy ura korán fogja szólitani. De nem szólt a hívó csengő. Hét órakor már türelmetlen volt és ujra zörgetni kezdett Szilágyi hálószobájának ajtaján. Semmi válasz. A szolga roszat sejtett és ismételten, erősen zörgetett, de a szobában mély csönd volt. Ekkor megijedt a szolga és átszaladt Budára, Szilágyi Dezső egy jó ismerőséhez, Neuhoffer János doktorhoz, ki azonnal kocsira ült és a Harminczad-utczába hajtatott, Szilágyi lakására.
Először ő is bezörgetett, de mivel választ nem kapott, nagyon megijedt és telefonált a rendőrségre és a mentőkhöz. A rendőrség küldöttei érkeztek meg először. Lakatost hoztak magukkal, a ki a hálószoba ajtaját felnyitotta. A szobába lépők elé megrendítő látvány tárult. Szilágyi az ágy előtt feküdt, teljesen levetkőzve. Arczczal a földre borulva feküdt a padlón. Közben megérkeztek a mentők is. Dolguk nem akadt, mert Szilágyit már halva találták. Megállapításuk szerint még az este kellett meghalnia, mert tele volt hullafoltokkal.
A temetés Az oly váratlanul elhunyt nagy államférfiu halála, melynek hire hamar szétterjedt a városban, majd a vidéken is, általános, nagy megdöbbenést és fájdalmat keltett. A halálhirt azonnal tudatták a kormánnyal a képviselőházzal és Szilágyi rokonaival. A kormány Budapest levő tagjai telefonon értesítették a gyászesetről Széll Kálmán miniszterelnököt, ki Rátóton van, s onnan Budapestre jő a gyászszertartásra. A minisztertanács azt határozta, hogy a temetést országos költségen fogják tartani pénteken, augusztus 2-án délután 3 órakor. A ravatalt a kuria épületének előcsarnokában állitják fel s innen viszik a nagy halottat a kerepesi temetőbe, a hol a székesfővárosi hatóság a Deák-mauzoleum közelében diszsirhelyet jelölt ki számára. |