A Dreyfus ügy

Francziaországban a Dreyfus ügy még most sem bir elnyugodni.

Áldozatul kivánta még Gallifet hadügyminisztert utólag. Az öreg tábornok keresztülvitte, hogy Dreyfus pörét az ősszel ujra tárgyalta a katonai biróság Rennesben. Tiz évre ujra elitélték, de a kormány kegyelmet adott neki.

A Dreyfus-ügygyel azonban kapcsolatban voltak egyéb pörök és vizsgálatok.

Azokat is meg kellett szüntetni, mert értelmetlen lett volna, hogy Picquart ezredest, vagy Zola Emilt törvény elé állítsák, ha egyszer a Dreyfus-ügy már a törvényszék előtt nincs többé. A kormány tehát törvényjavaslatot terjesztett a szenátus elé, mely a megkezdett pörökre amnesztiát, kegyelmet mond ki.

Ezt az amnesztia javaslatot ellenezték.

Főleg azok, akik Dreyfus ártatlanságában hittek, főleg azért, mert így Mercier volt hadügyminiszter, s mindazok, kik a Dreyfus –ügyben nem valami tiszta szerepet vittek, kikerülik a vizsgálatot. A Dreyfus-pör azonban a köztársaság –ellenes pártoknak is talaja volt. Tehát most ezek szintén uj támadást intéztek, annál elszántabban, mert a párisi községi választásoknál ugy is ők győztek.

Alig hogy a képviselőház és szenátus ujra összeült, a támadások megindultak és Gallifet hadügyminiszter lemondott.

Sietve pótolta helyét Loubet elnök és Waldeck – Rousseau miniszterelnök André tábornokkal, a párisi helyőrség gyalogsági parancsnokával, egy köztársasági érzületéről ismert katonával.

A kormány attól tartott, hogy a hadügyminiszteri válság nem jut gyors befejezésre, mindjárt megujulnak a viszályok és a minisztérium nem lesz képes az árnak gátat vetni.