Világitási kiállitás

(A m. kir. technologiai iparmuseumben 1904. deczember havában)

Bármely kiállitáson találunk oly tárgyakat, a melyek a többiekhez képest kiemelkednek; ezek az illető ipar szinvonalának mintegy jellemző mutatói.

A világitási kiállitáson is látunk ilyen jellező tárgyakat, a melyek megmutatják, hogy a különböző világitási nemek technikája hova fejlődött és melyik az az irány, a melyet a jövőben követni fog.

A következőkben ezekkel kivánunk foglalkozni, különösen a köszéngáz-, az acetylengáz- és a spiritusvilágitás keretéből.

A kőszéngáz leghatalmasabb versenytársa, amelylyel élet-halál küzdelmet folytat: a villamosság, mely utóbbi az ivfény révén sok helyütt a világitógázt, különösen az utczai világitás terén, kiszoritotta, tehát különösen ott uralkodik, a hol nagy területek világitásáról van szó.

Kétségbevonhatatlan tény az, hogy a villamos ívfény kellőképen, főleg elég nagy magasságban alkalmazva, az utczákat nemcsak olcsó, de rendkívül kellemes és erős fénynyel látja el.

Erről meggyőződhetünk, ha pl. München, Berlin utczáin, esetleg a bécsi Ringstrassen végigsétálunk. Természetes, hogy a gázgyártás iparkodik oly berendezéseket előállitani, a melyek felvehetik a versenyt az elektromos ivfénynyel is.

---

Igy keletkezett pl. a „Salzburger”-féle gömbfény (Kugellicht) a „Lucas”-lámpa, a „Millennium-fény”, ugyszintén a „Keith” és a „Selas” rendszerü sajtolt gáz. Ezek közűl csak az utolsó kettőt tanúlmányozhatjuk a kiállitáson.

A „Keith”-rendszernél egy kis szivattyú, melyet víz hajt, préseli a gázt a megfelelő megterhelt gáztartóba, a honnan kellő nyomással a lángzókhz jut; ott a szükséges levegőmennyiséggel keverve, elégetjük (az ábrán). A fény erőssége ily módon 1230 normal gyertyát érhet el.

A „Selas”-fény előállitására szolgáló készülékkel a gázt pontosan szabályozható levegőmennyiséggel keverjük, ezt a levegőgáz-keveréket a gáztartóba szivattyúzzuk és a megfelelő nyomással a lángzókhoz juttatjuk.

Az acetylen-ipar fejlődése az utolsó nehány évbe főleg az eddigi tapasztalatok értékesitésében mutatkozik. A készülékek szerkesztésénél főleg a biztonság az irányadó. Nagyobb telepeknél leginkább a kézi üzemre szeresztett készülékeket használják, mint a milyen a Klinger Richárd és a Krükl Ferencz czég készülékei.

Ezeknél a carbidot a munkás kézzel dobja a kellő mennyiségben a vizbe, mikor arra szükség van. Noha a kézi üzem technikai szempontból véve nem felel meg az ideális állapotnak, sajnos, eddig nem tudtak oly megbizható, önműködő fejlesztőt szerkeszteni, a mely a nagy acetylen fejlesztő telepek igényeit teljes mértékben kielégitené.

A kiállitáson további fontos ujitást is látunk. Ezek az acetylen főzőkészülékek. Ma már ezeket is úgy tudják szerkeszteni, hogy a láng soha vissza nem csap.

Az acetylen-osztályban megfigyelhető legjelentékenyebb ujitás azonban az acetylen dissous, a melynek a gyártását nálunk a Krükl Ferencz czég kezdeményezte.

---

Általánosan ismeretes dolog, hogy az acetylengáz erősen exposiv természetű. A szerencsétlen acetylen épp annak a körűlménynek köszöni első sorban a rossz hirnevét, hogy előállitásának első idejében ilyen comprimált acetylent hoztak forgalomba, minek következtében egyik robbanás a másikat érte.

A Compaigne francaise de l’Acétyléne dissous kiváló érdeme, hogy tanulmány tárgyává tette ezt a kérdést, hogy miképen lehetne a sűritett acetylen robbanóságát annyira korlátozni, hogy gyakorlati alkalmazását lehetővé tegyék.

A nélkül, hogy ezen tanulmányok egymásutánjának a részletezésébe bocsátkoznánk, elemlitjük, hogy a bevált eljárás végeredményben abban áll. Hogy az acetylen befogadására való aczélpalaczkokat az ábrán feltüntetett módon rendkivül likacsos anyaggal töltik meg, a melyet aczetonnal itatnak.

Az igy felszerelt aczélpalaczkokba 10-12 légköri nyomással acetont préselnek. Ily módon az aczélpalaczk ürtartalmának százszorosát raktározhatjuk el. A vizsgálatra felállitott franczia, angol orosz és magyar bizottságok az acetylen dissous teljes veszélytelenségét állapitották meg.

Az „Elektrusion”-lámpáknál egy elébb segéd-szesszel melegitett csövet is beépitettek, hogy a szeszt elgőzölögtessék. A szeszgőzt egy kis keresztmetszetü csővel a lefelé forditott ”Bunsen”-égőbe vezetjük, a melynek csövére csavart peremes, tüzálló anyagból készült csövecskéjére erősitjük az alul zárt izzótestet.

Megjegyzendő, hogy ezt a szerkezetet oly öngyujtókkal is szerelik, a melyek a reá csöppentett szeszt meggyujtják. Készitenek teljesen a villamos asztali lámpákhoz hasonló elrendezésü lámpákat, de nagyobb termek világitására alkalmas csillárokat is.

A szeszlámpáknak, nemkülönben a szesz ipari alkalmazásának egyéb módját is első sorban a denaturált szesz magas ára hátráltatja.

Gyárosoknak, kereskedőknek és kormánynak karöltve kellene eljárniok, hogy a szesz ipari alkalmazását minél szélesebb alapon lehetővé tegyék.

Klemp Gusztáv