|
Építőiparunk bajai
A választások özönével vetették felszínre az egyes iparágak sérelmeit és kivánalmait. 1. Az összes épitőiparosok szükségesnek tartják, hogy mindama állami intézmények, melyek jelenleg bérházakban vannak elhelyezve, saját önálló épületet nyerjenek, lehetőleg az államkincstár megterheltetése nélkül. Ezáltal fellendül az épitkezési tevékenység és az eddig ily intézmények által elfoglalt bérházak visszaadatnak eredeti rendeltetésüknek és majdnem jótékonyan hatna a lakbérviszonyok szabályozására. 2. Mindama közmunkák, csatornázások, kikötők, utépitések stb., melyeknek kérdése már hosszu ideje vajudik, a lehető legsürgősebben keresztülviendők, általában kivánatos volna a nagy beruházási programm mielőbbi végrehajtása. Törvényhozásilag lennének továbbá kötelezendők a bizonyos lakosságon felül népesebb városok a csatornázás, vizvezeték és az ezekkel kapcsolatos kövezés és utrendezési munkák keresztülvitelére.
3. A főváros összes épitőiparosai óhajtják, de a VI. kerület összes polgárai leginkább, az Ó-Budára vezető hid felépitését és a nyugati pályaudvar kihelyezését. A nyugati pályaudvarnak felhasználása esetleg mint kereskedelmi muzeum vagy iparcsarnok itt a város központjában előnyösen pótolná a félreeső helyen fekvő városligeti iparcsarnok megszünt kiállitását. Valamennyi épitőiparos és az ezzel összefüggő rokonszakmák egybehangzó és leghőbb kivánsága továbbá: 4. Uj ipartörvény mielőbbi életbeléptetése, az építészi cím és gyakorlat szabályozása. 5. Az épitőiparosok követeléseinek előnyös tételek alapján való biztosítása, mert lelketlen épitési spekulánsok által száz és száz iparos fosztatott ki utolsó filléréből azáltal, hogy keresete csak a betáblázott bankterhek után jöhetett, de csak egy éveken át vitt és esetleg megnyert pör révén, ha ugyan az ingatlan akkor még az illető spekuláns birtokában volt. 6. Az állami szállitásoknál általános és részletes feltételek, továbbá az állami szerződési formuláréknak mindkét félre vonatkozó méltányos revideálása. Eddig ily szerződések a vállalkozóra minden terhet, minden kötelezettséget róttak, az államnak minden könnyitést megadtak. 7. Óhajtandó, hogy az állami versenytárgyalásoknál ne a legolcsóbb kapja meg a munkát, hanem a szakképzettség tekintetbe vételébvel a méltányos középárhoz legközelebb álló. Ezáltal megszünik a mostani lehetetlen állapot, mely szerint az iparos oly potom áron vállal munkát, melynél a nyereségre még csak kilátása sem lehet, tehát munkásait jobban nem fizetheti. Eme fékevesztett versenyből sem az államnak, mely silányabb munkát nyer, sem az iparosnak, ki még csak napszámát sem keresi meg, haszna nem lehet. 8. A kereseti kimutatások és leszámolások az államnak ahhoz értő szakközegei által a lehető leggyorsabban végeztessenek és ne kelljen az iparosnak hónapokon, sót éveken át hiába várni munkájának keservesen kiérdemelt ellenértékét. 9. A munkaadó és munkás közti viszony rendeztessék. Kormánygaranciákkal véget kell vetni a sztrájk és bojkott jelenlegi minden ipari törekvést bénító elfajulásának. A sztrájk és bojkott alatt a dolgozni akaró munkásoknak védelmet kell biztosítani, mert ha megvan a sztrájkszabadság, legyen meg a munka szabadsága is. 10. Az alkalmazottak kivánságai közül a legsűrgősebbek: a) a vasárnapi munkaszünet rendezése; b) a felmondási viszonyok szabályozása; c) a tervbevett balesetbiztosítás keresztülvitele; d) a betegsegélyezés megfelelő reformja; e) ezenkivül a munkásviszonyok általános rendezése olyformán, hogy a munkások szakképzése és ez alapon tisztességes exisztenciája az épitőiparhoz tartozó iparágakban is biztositva legyen. Régi kivánságok már ezek, melyekkel az 1900. évi kongresszuson is bőven foglalkoztak, de amelyek mind mostanig is sérelmeknek maradtak. |