|
Véres tüntetések Péterváron
A január 21-ikéről, Pétervárról érkezett távirati hírek már kétségtelennek mondták, hogy a következő napon rendkívüli eseményeknek kell bekövetkezni. E tudósítások szerint Gopon lelkész mindent megtett, hogy a czár fogadja a munkások küldöttségét, s mikor elutasították, levelet írt a czárhoz, de nem akadt senki, a ki átadta volna. A levél így szól:
"Uralkodónk! Ne hidd, hogy a miniszterek a tiszta valóságot mondták neked a helyzetről. Az egész nép hitt benned és elhatározta, hogy holnap, (január 22) délután két órakor megjelenik a téli palota előtt, hogy elpanaszolja nyomorát. Ha nem jelensz meg a nép előtt, eltéped a magad és néped közt levő erkölcsi köteléket és eltűnik a hozzád való bizalom, mert ártatlan vér folyik közted és a nép között. Jelenj meg holnap néped előtt és bátran fogadd hódoló föliratukat; én a munkások képviselője és bátor munkástársaim jótállunk személyed sértetlenségéről." A kik jobban ismerték az állapotokat, azokat nagyon nyugtalanította, hogy a czár Czárszkoje-Szelóban maradt és Vladimir nagyherczeget teljes hatalommal látta el, hogy olyan intézkedéseket tegyen, a minőket jónak lát. A nagyherczeg a czári család legnépszerűtlenebb tagja. Délelőtt 10 órakor kezdtek a katonai csapatok kivonulni a kaszárnyákból, a városnak olyan részei felé, melyek utczáin kellett a munkásoknak érkezni. Az istentisztelet után a munkások pontosan e szerint, a mint Gopon lelkész megállapította, megkezdték fölvonulásukat és a város közepe felé igyekeztek, a hol a téli palota áll. A csapatok élén Gopon haladt, teljes papi díszben; jobb kezében magasan tartotta a feszületet, bal hóna alatt pedig a kérvényt vitte , a melyet százezernél több munkás írt alá. Mellette haladt egy másik, Szergiusz nevű pap. A testőrezred csapatai, a mint az előretóduló munkásokat meglátták, előrenyomultak. Gopon az ezredestől engedelmet kért, hogy emberei útjokat folytathassák; a kiknek semmiféle rosz dolgon nem jár az eszük. Az ezredes újra parancsolta, hogy menjenek vissza. Gopon kérte az ezredest, hogy legalább vegye át s a munkások kérvényét és juttassa el a czárhoz. Az ezredes ezt is megtagadta. Gopon pedig intett ez embereinek, folytassák utjokat. Ez történt egynegyed tizenkettőkor. A munkások tömegben nyomultak előre. Ebben a katonák vaktöltéssel lőttek. Senki sem esett el. A munkások bátorságot merítve, még közelebb nyomultak az ezredhez. Újra hangzott a vezényszó, a csapatok éles töltéssel lőttek. Iszonyatos jelenet következett. Férfiak, asszonyok és gyermekek ordítva, sikítva henteregtek a hóval borított földön.
A katonák újra töltöttek és gyorsan adták a sortüzet. Alig egy-két percz alatt háromszázan feküdtek holtan a földön, köztük Szergiusz pap is, a kinek a golyó mellét fúrta keresztül s ezenkívül még legalább ötszázan sebesültek meg. Gopon is megsebesült, de még mindig feltartotta a feszületet. A munkások ordítozva menekültek, a katonák üldözték őket. Az üldözöttek egy része üldözés közben megállott s oda kiáltott az üldöző katonáknak: "Hát ti nem vagytok oroszok? Nem vagytok a testvéreink? Hagyjátok abba az öldöklést!" De a katonák nem törődtek ezzel és még az asszonyokat és gyermekeket sem kímélték. Háromnegyed tizenkettőkor véget ért ez a jelent. Az az óriás embertömeg, a mely Gopon vezetésével a téli palotához akart eljutni, eltűnt és semmi nyoma sem látszott. Ugyanaz, a mi a városnak ezen a pontján történt, más pontokon is ugyanily vad kegyetlenséggel ismétlődött. Voltak olyan katona-csapatok, melyek a mikor a tiszt tüzelést vezényelt, lábhoz tették fegyvereiket és nem lőttek.
De más csapatokat hívtak tűzbe. Mennyien estek el, mennyien sebesültek meg a nép között, ma sem tudni. Hír szerint kétezer ember meghalt, ötezer megsebesült. Minden kórház teli sebesültekkel. Újabb hírek szerint 3000 a halottak és 6000 a sebesültek száma. |