A czigányasszonyok s egyéb jósnők ősrégi tudományát, mely már a régi Babylonban is virágzott, az újabbkori tudomány száműzte a komoly számba vehető dolgok körül, holott egykor, a középkorban több egyetem orvosi fakultásán rendes tanszéke volt. A boncztan tanítása és gyakorlása ellenben tilos volt. Most fordítva áll a dolog.
Újabb időben azonban a tudomány kezd vizsgálódásai körébe fölvenni oly tényeket is, melyek a kézjóslás gyakorlói előtt rég ismeretesek voltak. Ezeket persze a maga módja szerint magyarázza, mindennemű jóslást kizár s nem a jövőre von következtetést a kéz alakjától, hanem a meglevő állapotra.
Ismeretes Bertillon Alfonz eljárása, mely szerint minden ember mérték-arányai könnyen kiszámíthatók. Ez a módszer, a *bertillonage*, ma már nagy szolgálatokat tesz a rendőrségnek. Már a régi khinaiak is tudták, hogy minden ember ujjavégének, különösen a hüvelykujjának lenyomatai másfélék s ezért hiteles aláírás vagy pecsét helyett használták a hüvelykujjat. Nem egy esetben vezetett már egy-egy gyilkos nyomára véres ujjának lenyomata a tett színhelyén. Még ha levágjuk is az újj végéről a bőrt, a helyébe növő új bőrön ugyanazok vonalak s ugyanolyan helyzetben lesznek meg.
Szóval a kézből csakugyan lehetséges valamint következtetni tulajdonosára nézve. Ha összehasonlítjuk a földmunkás kezét pl. a művészével, az utóbbi lehet nagyobb is, de finomabbak az újjak hegyei s a szerint formálódtak a körmök, míg a munkás ujja-hegye vastagabb s körme is szélesebb. A legfinomabb tárgyakat nagy, de ügyes kezű emberek csinálják, viszont lehet kicsi kéz, a mely egyébre se való, mint az ásó kezelésére s egyéb ily durva munkára.
A régebbi kézjóslók nagyobb sulyt vetettek a kéz vonalaira, mint a körmökre, a maiak azonban a körmöt is nagy figyelemben részesítik s következtetést vonnak le belőlük az emberek testi alkatára, jellemére s hajlamaira. S valami alapja van ennek. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a köröm növése a legszorosabb kapcsolatban van az egész test táplálkozási állapotával; ezt megállapította a tudomány is s mivel a köröm nagyon lassan nő, jó darabig megőrzi a táplálkozás változtatásának nyomait.
Hiányos táplálkozás mellett pl. az újjakból eltűnik a zsír, tehát vékonyabbak és keskenyebbek lesznek, különösen az újj utolsó íze lesz kisebb. Így tehát a köröm meggörbül s karom-szerű alakot kap. Az ilyen görbe körömből az orvos meglehetős biztonsággal következtethet bizonyos belső betegségekre. Vannak emberek, a kik zsugoriságból nem esznek eleget; s a karom-alakú körmöt a zsugoriság s a kapzsiság jelének szokták tartani.
A szívbajoknak gyakran szoktak bizonyos bénulások a következményei lenni s ettől keletkezik az újjak végső ízének megvastagodása; nemcsak az újj puha része vastagodik meg, hanem a csont is, elmeszesedő csonthártyagyulladás következtében. Ezért a köröm is domború és szélesebb lesz. Ha az orvos látja, hogy valakinek ilyenek az újjai, mindjárt tudja, hogy szívbajos az illető. Ha valakinek a születésétől fogva ilyen, akkor a szívbaja is veleszületett.
Egy dr. Feer nevű bázeli tudós azt a megfigyelést tette,hogy különösen skarlát és kanyaró után a körmökön oly változás áll be, a mely még sokáig jele marad az átszenvedett betegségnek. Négy-öt hónappal a betegség beállása után ugyanis, mikor a beteg bőrének lehámlása már nagyobb részt megtörtént, egy keresztbe menő bevágás-szerű vonal támad.
A köröm növésével együtt ez a vonal is mindig előbbre jut, s mivel a hüvelykújj körme hat, - a többi újjaké öt hónap alatt nő a tövétől a végéig. – ez úgynevezett skarlátvonal körülbelül fél évig marad meg, mint a betegség emléke. Legerősebb a hüvelykújjon, úgy hogy a felnőtt ember maga is észreveszi magán, gyönge körmű gyermekeknél gyöngébb, sőt néha el is marad. Képzelhetni tehát, mekkora hatást tesz arra, a ki nem tudja ezt, ha a jósnő csak ránéz a körmére s mindjárt megmondja, hogy ugyebár skarlátban szenvedett ezelőtt öt hónappal?
Sok embernek rosz szokása, hogy rágja a körmét, Bertillon megvizsgálta ebből a szempontból a franczia iskolákat s azt találta, hogy a gyermekek nagyobb része rágja a körmét – és pedig ép a legroszabb diákok. Bertillon azt állítja, hogy a körömrágás ezeknél nem rosz szokás, hanem idegbajnak jele, melynek ellenszere a jó táplálkozás, szabad levegőn való tartózkodás s a szellemi túlterhelés kerülése.
