|
Lujza főherczegasszony Párisban
Koburg Lujza herczegnő és Mattasich Géza Németországon keresztül Párisba utaztak, ott laknak és látogatókat fogadnak.
Személyes szabadságukat veszély nem fenyegeti s ugy látszik, a Koburg-család is óhajt most már menekülni attól a nagyon sokféle magyarázattal illetett eljárástól, hogy a herczegnőt mint elmebajos asszonyt a közvélemény előtt egyre gyanusabbá váló szanatoriumok valamelyikében őriztesse, és gondnokság alatt tartsa. A mit ezért orvosoknak, intézeti ellátóknak, és őriző személyzetnek fizetett, inkább hajlandó évenként oda adni magának a herczegnőnek.
Lujza herczegnő a nyilvánosságra szánt felvilágosításokban nem szükölködik. Elmondja, hogy házassága boldogtalan volt s már az első év után válni akart, de akaratát érvényesíteni nem bírta, s folyton több megalázást és sértést kellett tűrnie.
Szanatorium fogsága is gyötrelem volt. A herczegnő tehát visszanyeri szabadságát, valószínűleg évi eltartást kap a Koburg-családtól. Azt határozottan kijelentette, hogy férjhez nem megy Mattasichhoz, mert tudja, hogy mivel tartozik önmagának és a családjának, melyhez tartozik.
Azt is hangoztatja, hogy Mattasich teljesen ártatlan a váltóhamisításban melyért elítélték. Mattasichnak azonban alig lehet rá reménysége, hogy pörét ujra elővegye a katonai törvényszék. A herczegnő a férjétől való elválásról lemond, de a gondnokság alól való fölmentést, személyes szabadságának visszaadását, rangját megillető évi eltartást kíván. Mattasichtól is elválik, mert nyugodni akar. A herczegnő megszöktetésében részt vett még Szudekum német szoczialista képviselő is, a ki elkísérte őket Berlinből Párisba. Általában a szökést nagy előkészület előzte meg, s a pénzről is gondoskodtak a herczegnő hitelezői. A herczegnő nem hiszi, hogy Koburg Fülöp herczeg feltételei olyanok volnának, a melyeket ő elfogadhat. Lujza herczegasszony elmeállapotát franczia és svájczi orvosok fogják megvizsgálni. A megfigyelés 4-5 hétig fog tartani s aztán a bizonyítványt azonnal közzéteszik. Mindazok, a kiknek alkalmuk volt a herczegnővel két hét óta beszélni, egyértelműleg azt mondják, hogy a herczegnő teljesen épeszű, viselkedése, beszéde egészen rendes. A herczegnő nyilatkozatai
A bécsi félhivatalos *Fremdenblatt* és még több más franczia meg német lap is sokat írnak azokról a beszélgetésekről, melyeket a herczegnő látogatóival folytat. A *Fremdenblatt* tudósítója Lujza herczegnő nyilatkozataiból ezeket jegyzi föl: 1898-ba Mattasich letartóztatása előtt Koburg Fülöp herczegnek az volt a szándéka, hogy elválik tőlem. Ma is ugy áll a dolog, mint 1898-ban.
A gondnokság megszüntetése után fontolóra lehet ujból venni a válás kérdését, de be kell várni, hogy vajjon a herczeg 1898-ban nyilvánított szándékánál megmarad-e? Én magam sem törekszem a válásra és arra se gondolok, hogy Mattasichhoz menjek nőül. Tudatában vagyok annak, hogy egy korosabb asszony és anya a nyilvánosságnak mivel tartozik. Csakis a szabadság utáni vágy kényszerített a szökésre. Nyugalom és csakis nyugalom! – ezekben a szavakban van az én jövőm programmja.
Ennek megfelelőleg a gondnokság megszüntetése után egy csöndes helyet fogok Francziaországban kiszemelni, hogy ott a világtól félrevonulva éljek. Lehetséges, hogy 1898-ban a sok izgatottság után, a melyet kiálltam, nagyfokú idegesség és ingerlékenység nyomai látszottak rajtam, de ma már egészen jól érzem magamat. A hat évi pihenés nem maradt rám hatás nélkül. A szintén Bécsben megjelenő *Zeit* tudósítása szerint a herczegnő jó színben van. Néha félénken és óvatosan beszél. Hosszasan beszél azokról az időkről, a mikor Pierson dr. felügyelete alatt élt; elmondta azt is, hogy maga Pierson nem egyszer mondta neki: *Herczegnő, az ön egyetlen betegsége – a gróf!* mondta – ugymond a herczegnő – hogy egészséges vagyok s szabad is lehetnék – ha nem volna a gróf. Pierson elég őszinte volt azt is megmondani, hogy lehetetlen kiszabadulnom, mert Koburg herczegnek nagy a hatalma.
A herczegnő a beszélgetés további folyamán coswigi tartózkodásáról is elmondott néhány részletet. Az étel, a mit elébe adtak, ehetetlen volt és olyan kegyetlenül bántak vele, mint hogyha őrzőinek az lett volna a czélja hogy beteggé tegyék, vagy hogy kényszerzubbonyba bujtassák. Gyakran panaszkodtam – mondja a herczegnő – Olga szobaleányomnak: *Megbűnhődtem a vétkeimért!*
Nem bírtam volna el sokáig ezt az életet s ezt a bánásmódot, hogy ha nem erősítette volna meg lelkemet az a czél, hogy bebizonyítsam az egész világ előtt a gróf ártatlanságát. Miattam szenvedett s csak én mondhatom: becsületes ember, én tudom legjobban, hogy teljesen ártatlan. De az én számat betömték, engem bezártak Coswigba.
Nem a szerelem volt tettem rugója, kiszabadítottam magamat, hogy visszaszerezzem egy ártatlan embernek a becsületét. A herczegnő mélyen megrendülve mondta e szavakat s kis vártatva így folytatta: *Remélem, hogy a világ meg fog bocsátani, hiszen nem tettem egyebet, csak azt, a mi minden koldusnak meg van engedve: megmentettem személyes szabadságomat! * A herczegnő Feistmantelről, kirendelt gondnokáról is mondott egyet-mást, hogy egyáltalában sohasem törődött vele – a herczegnővel – egy álló esztendeig nem is látta a leveleket, a miket a herczegnő írt neki, egy esztendőn keresztül még válaszra sem méltatta. Weitzer korcsmáros szereplése. Weitzer József, a florisdorfi vendéglős ellen, ki a szöktetésben fő részt vett, továbbá Stöger Mária ellen hír szerint Koburg Fülöp herczeg bűnvádi följelentést tett. Weitzer a bécsi lapokban nyilatkozik; örül a lelke, hogy az *angyali martir* kiszabadításában részt vehetett. *Ha arra gondolok – írja a lovagias korcsmáros, - hogyan kiáltott föl a fenséges asszony: *Szabadság! Szabadság! Nagy Isten köszönöm neked!* - és eszébe jut, milyen hálás pillantást vetett az égre, akkor a legnagyobb megelégedéssel telik meg a szívem és minden eshetőségnek nyugodtan nézek elébe. *
Weitzer a saját korcsmájában ismerkedett meg Mattasich-csal és fölajánlotta neki a szolgálatát és tárczáját. Most mutogatja, hogy Párisból oly képes levelező-lapot kapott, a melyen e szavak állottak: *Lujza és Géza az ő kedves barátjuknak és jóltevőjüknek.* Weitzer azt állítja, hogy a herczegnő nagyon szereti Mattasichot, de őt is kedveli. Nem bánja, akármi is történik vele. A herczegnőért szívesen szenved*. A belga udvarból
Lipót király nem akar tudni leánya dolgáról. Lujza herczegnő lemondott királyi családi jogairól, a mikor férjhez ment. *Intézze el vele dolgát a férje*. – mondotta a király. Brüsszelben, az udvari körökből kiszivárgott hírek szerint a flandriai gróf és felesége már régen tiltakozni akartak Lujza herczegnő bezárása ellen, a gróf azonban öreg és nehézkes ember. A grófné már elhatározta, hogy Bécsbe és Coswigba utazik, másnap azonban elállt a tervétől. Mattasich kétszer is írt neki, de udvari körökben hallani sem akartak felőle és a törekvéseiben nem láttak a herczegnőre háramló hasznot. Egy belga szocziálista képviselő, mint a *Vorwaerts*-nek Brüsszelből jelentik, a belga kamara megnyitása után meg fogja interpelláni a kormányt Lujza herczegnő esete ügyében.
Uralkodók véleménye
A Lujza herczegnő esete több uralkodót közelről érdekli. A belga király a leánya kényes ügyétől távol tartja magát, úgy szintén Lujza herczegnő sógora, Ferdinánd bolgár fejedelem is. Ferencz József király sohasem viselkedett valami különös rokonszenvvel Lujza herczegnő iránt. Kitűnt ez ama kihallgatás során, a melyet Stefánia, akkor még özvegy trónörökösné kieszközölt nővérének. Ámde Koburg Fülöp herczeg sem igen dicsekedhetik a király jóindulatával s nem igen helyesli azt a viselkedést, a melyet a herczeg feleségével szemben tanusított.
A mikor a herczegnő szökéséről értesítették a királyt, meghallgatta, aztán a kezével intett, hogy nem akar többet hallani s erélyes hangon így szólt: *Azt akarom, hogy engem ne zaklassanak ezzel a dologgal.* Ennek a kijelentésnek a hitelességéhez, mint egy bécsi lap írja, kétség nem fér.
* Ez a herczeg nem viselhetne német tiszti kardbojtot.* Az elmult télen Dóra herczegnő meg a férje szóba hoztál a császár előtt Lujza herczegnő ügyét, mire a császár izgatott hangon felkiáltott: *Ennek a botránynak egyszer már véget kell vetni!*
Párisból jelentik: Lujza herczegnő leánya, Dóra herczegnő Günther Ernő schelwig holsteini herczeg neje, sietett anyjának több értéktárgyat, melyeket a herczegnő internáltatása alkalmával átvett, visszaadni. Berlinből pedig azt jelentik, hogy Lujza herczegnő leánya még nem hallatta anyja ügyében hangját. Most arról beszélnek, hogy Lujza herczegnő anyai örökségét - tekintve azt, hogy gyöngeelméjű – leánya részére adják ki. |