Az Alföldön is nagy a nyomor a terméketlen esztendő után.
Csongrádmegyében Szegvár és Mindszent lakossága közt igen sok küzd az inséggel. A szegváriak egy kétségbeesett csoportja összeállott, s gróf Károlyi László szegvári majorjára törtek, hogy enni és fűteni valót szerezzenek. 

Szilády Géza uradalmi ispánt lakása előtt fenyegetve kérték, hogy adjon nekik fűteni való szalmát.
Szilády nem adott nekik, mert nem volt felhatalmazva. Erre a lázongók megrohanták a szalmakazlakat és farakásokat. Az ispán hiába küldte rájuk az uradalmi cselédeket, visszakergették őket.

„Mindenkit agyonütünk, a ki elénk áll!”
Igy kiabált a didergő, éhes tömeg és megrakodva fával, szalmával vonultak hazafelé. A rendet csak a tizenkét emberből álló csendőrcsapat tudta helyreállítani. A mindszenti szolgabíró hatvan szegvári munkás ellen kérte rablás czímén a vizsgálat megindítását.