Visszapillantás a mult gazdasági évre

Az elmult év gabonatermelése szükös volt s az 1903. évi 83 millió métermázsával szemben csak 65 milliót tudott felmutatni.
Igaz, hogy az árak tisztességesek voltak, ámde ez nem pótolta a nagy hiányt. Még több bajt okozott a rosz takarmánytermés, a mi sok helyen szinte inséget okozott s arra kényszerítette a gazdákat, hogy jószágállományuk nagy részét potom áron elvesztegessék, mert úgysem birták volna kiteleltetni. Még szerencse, hogy nyár utólján megjött az eső és sokat javított a dolgon, de mindemellett is általában csekély a takarmánykészlet. 

Hogy az állattenyésztésből várható haszon is csekélyre szállt alá, ez a takarmányszűkéből önként következik.
Jobb árakat majd csak az új takarmány kifejlődése után várhatunk. Csakhogy hányan lesznek ekkor olyanok, hogy nem lesz mit eladniok, sőt venni lesznek kénytelenek azok helyett, a melyeket őszön, a szükségtől szorítva, olcsón elvesztegettek! 

Szőlészetünkre kevesebb panasz lehet az idén.
Mert a termésmennyiség elég kevés volt ugyan, de a bor redkívül jó lett, a milyen már régóta nem volt. Az meg, hogy a sulyos olasz borvám terhétől végre nagynehezen megszabadúltunk, valóban igen örvendetesnek mondható. 

Ki kell emelnünk, mint a jobb gazdasági jövő zálogát, hogy úgy a földmivelési kormány, valamint a különféle egyesületek, nagyon élénk tevékenyésget fejtettek ki az elmult évben számos olyan intézmény létesitése körül, a melyek hivatva lesznek gazdasági életünk fellendítésére s módot és alkalmat nyújtanak majdan a gazdaközönségnek, hogy keresete és jövedelmi forrása bövüljön, hogy az okszerű, eddiginél nagyobb hasznot hajtó gazdálkodási mód szélesebb körökben elterjedjen s a földmívelő nép jólléte gyarapodjék. 

Igy: a népies mintagazdaságok száma a mult évben harminczczal szaporodott.
Tehát ugyanannyi helyen létesült olyan kisgazdaság, a hova a környék népe tanulni, tapasztalatokat szerezni eljárhat. 

Azonkivül a kormány jelentékeny összeget vett fel a beruházási törvényben len- és kendertermelő szövetkezetek segélyezésére. Ilyen szövetkezetet mintegy harmminczat fognak a haza különböző részeiben szervezni. Ennek is rendkívüli a fontossága, mert eddig évenként milliók mentek ki a külföldre len- és kenderterményekért, a mely milliók ezután majd itthon maradnak, megoszolva a termelők közt. 

Igen fontos jelenség az is, hogy az elmult évben rendezett népies gazdasági tanfolyamok és téli gazdasági eljárások, terjedelemben, népszerűségben láthatólag sokat nyertek. Földmivelő népünk mind jobban megkedveli ezeket s a látottakat, hallottakat otthon saját gazdaságában igyekszik értékesíteni. 

Legnagyobb gazdasági bajaink egyike az, hogy a terményeket nem birjuk kellőleg értékesíteni, különösen a közép- és kisbirtokú gazdák.
E részben is jelentős fordulat kezdetét jelenti a mult év a mennyiben a gazdsasági egyesületek húsz gabonaraktár-szövetkezetet alakítottak. Azonkívül igen sok értékesítő szövetkezet létesült a mezőgazdasági termékek: bor, gyümölcs, hüvelyesek, baromfi, tojás, stb. az eddiginél jobb értékesítésére. 

Rendkívüli haladást mutat a gazdák társadalmi szervezkedése.
Kétszáznál több fogyasztási, s mintegy négyszáz hitelszövetkezet alakult, a gazdakörök száma pedig háromszázzal szaporodott. 

Tehát ha az egyesekre nézve elég mostoha volt is az elmult év, de mégis bőven mutat fel olyan jelenségeket, melyek bizonyságai, hogy a magyar gazdák felébredtek már, belátták a társulás, a szervezkedés nagy hasznát, a mi a földmivelési kormánytól is gondosan elősegíttetve, jobb, boldogabb jövőnek a záloga.