A tehenek tőgygyulladása
Ez a kellemetlen baj gyakrabban fordul ugyan elő a friss fejős teheneknél, de a régi fejősöknél is jelentkezik.
Néha könnyebb lefolyású, néha ellenben makacsul sokáig tart. Az előbbi eset gyakoribb és hirtelen, minden előzmény nélkül szokott beállni; rendszerint csak az egyik csecsbimbót bántja, de esetleg kettőt is, s a beteg csecsebimbók egy kicsit pirosak, egy kicsit meg vannak dagadva, kevés tejet adnak, mely vizenyős, sárgásszinű, sok közötte az összeálló darab és nehéz kifejni.
Ez a betegség a milyen hirtelen jön, olyan lassan folyik le.
Sokszor az a következése, hogy a tejmirigy összsezsugorodik, vagy pedig csomók képződnek benne, a melyeket nem lehet szétoszlatni. A gyógyulást azon veszszük észre, hogy a tej is könnyebb, a tej vesziti sárga szinét és kevesebb benne az összefutott összeálló rész. Ha a beteg állatot nem ápolják gondosan, a betegség sokáig, néha a legközelebbi borjazásig is elhuzódik.
A záptojások felhasználása
Tudvalevőleg legtöbbször kikeltésre szánt tojásmennyiségünk egy része megzápul.
Hogy a tojásoknak e része se menjen kárba, fel kell használni a baromfiak etetésére. Tanácsos a tojásokat elültetés után nyolcz napra megvizsgálni s a melyeken véres erek nem mutatkoznak, elszedni.
Néha előfordúl azonban mégis, hogy a tojás kérge igen meszes, sötét és vastag lévén, ezen erek nem észlelhetők kellően.
Tanácsos az ilyen tojásokat azután a kikeltésig fészekben hagyni, a mikor úgy is igen könnyen felismerhetők a záptojások, melyeket aztán szintén felhasználhatunk.
Ezen tojásokat meg kell keményre főzni.
Mivel nehezen főnek meg, sokáig kell hagyni a tűzön s miután kihűlni hagytuk, felaprítjuk s azután vagy tisztán, vagy pedig kukoriczakásával vegyítve a nagyobb csirkék elé teszszük, melyek rendkívüli mohósággal eszik, bizonyítékul annak, hogy igen szeretik. Különösen az apró ruczáknak ajánlatos ezen tojások felhasználása, mivel ezek az első napokban nagyon is megkivánják a jó táplálékot.
A galamb mint gyomirtó
Alaptalanúl vádolják a galambot azzal, hogy a mezőre kirepülve ott kárt tesz a gabonában.
Mert a galamb leginkább a gyom magvakat szedi össze s ezzel nagyban hozzájárul a földek tisztításához.
Egy gazda búvárlata tárgyává tette a galambok takarmányszükségletét.
Lelőtt egy szántóföldről épen hazatérő galambot s felbonczolva azt tapasztalta, hogy: (julius elején ezen galamb aznap már másodszor repült ki a szántóföldre, hol másfél órát időzvén, tele begygyel szállott haza) begyében 2944 gyommag volt, legnagyobbrészt kaszanyüg magva.
Ezen rengeteg mennyiség azonban távolról sem annyi, mint a mit a galamb egész nap felszedegetett.
Hiszen egy az, hogy a mag csak 1-2 óráig marad a begyben, aztán pedig a gyomorba jut, minélfogva az eleinte felszedett magok egy része már ott is lehetett; más meg az, hogy a galamb naponta kétszer háromszor is kirepül, minélfogva, ha egy napra a mondott összeg kétszeresét vesszük, inkább kevesebbet mondunk, mint sokat s még így is egy galamb által egy nap elpusztított gyom magvak száma nem kevesebbre rúgna 588-nál. Feltéve már most, hogy a galamb csak 90 nap járna ki a földekre s hogy egy pár naponta 11,000 gyommagvat szedne fel, úgy ez a 90 nap alatt valami egymillióra menne.
Csak hogy a galamb nem három, hanem hat hónapig vagy tovább is kijár a földekre.
El lehet képzelni, hogy mily rengeteg mennyiségű gyommagvat pusztít el ezalatt csak egyetlenegy pár is! Szeptember elején megint lelőttek egy galambot mely két óra hosszáig volt távol a búgtól s ennek a begyében 283 szem rozsot, 972 szem konkolyt, vadmustárt és szulák-magot találtak. Természetes, hogy a rozs-szemeket a galamb csakis valamely rozstarlóról szedegethette fel, vagy pedig elvetett tábláról olyanokat, a melyek nem voltak eltakarva, tehát úgy is értéktelenek voltak.
De még e mellett mennyi gyom-magot szedett össze!
Különben is a galamb, lábán álló vetést nem szokott bántani, csak épen az elhullott szemeket szedegeti össze, a mivel pedig semmi kárt sem tesz, mert ezek a magvak úgy is elpusztultak volna.
