Szomorú statisztikai adatokkal jelent meg egy könyv, a *Budapesti közkórházak évkönyve*.
Már maga a kórház is szomorú hely, a közkórház pedig sokkal inkább az, mert itt leginkább vagyontalan betegeket kezelnek, itt a betegek 95 százaléka földhöz ragadt szegény ember, kinek eddigi nyomorúsághoz hozzájárul még egy: a betegség. Nagy szerencse ezen ezrekre,hogy a pesti oldalon levő kórházak (Szent Rókusz-, Szent-István-, Szent-László-, Szent-Gellért-, Régi és Új dologkórház) igazgatója Müller Kálmán, ki nem végzi csak ridegen igazgatói teendőit, hanem állandóan arra törekedik, hogy minél tűrhetőbbé, elviselhetőbbé tegye a betegnek a kórházban való tartózkodást.
Rendkívüli fáradhatatlan munkássága, a mit kifejt, kivált a tüdőbetegek érdekében. A Szent István-kórházban a tüdőbetegek részére sátrak vannak felállítva, melyek alatt a beteg a szabad levegőn végezheti kúráját. A más betegségben szenvedők száma meg sem közelíti a tüdőbetegekét, mert egy év alatt nem kevesebb, mint 1235 férfit és 974 nőt ápoltak, kik ezen betegségben sínylődtek.
A sebészeti osztályon igen sok volt a mentők által beszállított oly sebesült, kiket a villamos kocsi gázolt el.
A Rókus-kórház némileg barátságtalan külsejével teljesen ellentétben áll tiszta belseje, a világoszöldre festett folyosók, a betegszobákban a hófehér ágyak és bútorok. Régi épület lévén, nincsenek benne ez egyes osztályok teljesen elkülönítve, nem úgy, mint a Szent István kórházban, mely pavillon-rendszerben épült s hol minden osztálynak külön épülete van. Hasonlóképen van a Szent László-kórház is építve, melyben kizárólag ragályos betegeket ápolnak. A Szent Gellért kórházba csak járvány idején vesznek fel betegeket. Ezen kórházakba és a két dologkórházba felvettek a lefolyt évben összesen 39,594 beteget, ezek közül gyógyultan bocsátottak el 22,751.
A hazai betegeken kívül igen sok külföldi beteget kezeltek, képviselve van Európa minden állama. Vannak azonban ál-betegek is, a kik Magyarország összes közkórházait bejárják és valamilyen betegséget tettetve, hogy kényelmesen élhessenek, felvetetik magukat. Itt tartják az ilyet egy-két hétig, de mikor látják, hogy semmi baja, útnak eresztik és azután megy más hova szerencsét próbálni.
Az élelem teljesen kifogástalan ezen kórházakban. A beteg reggelire marhahúslevest kap, kávét, tejet vagy csokoládét kap. Délben marhahús-, vagy paradicsomlevest, sültet (beafstek,borjúsült, vagy csirkesült) és tésztát s egy kevés bort. Este marhahúsleves főzelékkel, vagy borjúsülttel. Ez a rendes élelem, de természetesen a nagyobb betegek, vagy a kiknél az orvos jónak látja, mást kapnak. Az élelmezést a gondnokság intézi, de apáczák főznek. A dologkórháznak is a Rókusban főznek és kis kocsikon szállítják oda a már kész ebédet, vacsorát. Az újabban épült Szent István kórházban a konyha modernül van berendezve, itt gőzzel főznek.
A betegek gyógyítását 26 fő- és 62 alorvos végzi, Ezek közül az összes alorvosok a kórházban, a betegek közelében laknak s minden osztályon egy állandóan készen áll a betegek rendelkezésére. A közkórházakban éjjel-nappal van betegfelvétel, különösen szombat és vasárnap éjjel csendül meg gyakran a mentőkocsi csengője, hozván vagy egy ittas állapotban szerencsétlenül jártat, vagy egy verekedésben megszúrtat.
Délelőttönként kezdődik a sápadt, beesett arczú bejáró betegek vándorlása. Ilyenkor van a fenjáró betegek ingyen kezelése. Egy-egy napon körülbelől ezer betegnek nyújtanak segélyt s a szegényeknek ingyen gyógyszert is.
Ha végig lapozzuk e jelentést, meggyőződünk róla, hogy a szóban forgó közkórházak berendezése, kezelése valóban mintaszerű s hogy az orvosi kar, élén dr. Müller Kálmán igazgatóval, rendkívüli buzgósággal működik a szegény betegek érdekében.
