Karagyorgyevics Péter megkoronázása

Az esős időjárás hátráltatta Belgrád város díszítését. De a koronázás napja, bár borult volt, eső nélkül mult el.

Szeptember 20-ikán a király a külföldi államok követei által hozzá intézett üdvözleteket fogadta. Miklós czár nagyon meleghangú levelet intézett Péter királyhoz, a melyben a Karagyorgyevics-dinasztiának Szerbia körül szerzett érdemeit magasztalja. A czár biztosítja Péter királyt az orosz nemzet rokonszenvéről. Küldött ezüst evőeszközt és egy kancsó aranyat.

A koronázási jelvényeket, a mint Párisból megérkeztek, a belgrádi főtemplomba vitték, a hol a metropolita fölszentelte, megáldotta, aztán a szertartásig ott őrizték. A koronázó szertartásnak azt a részét, hogy a megkoronázott király teljes királyi díszben lovagoljon Belgrád utczáin, a magyar koronázás törvényes rendjéből vették; de hogy maga Péter király illesztette fejére a koronát, az már az önkényű uralom kifejezése.

A töröktől elfoglalt ágyúkból készített korona és koronázási jelvények szeptember 21-én délelőtt Szerbia történetének ereklyéivé váltak. Annyi hosszú idő után koronázhattak ismét Belgrádban.

A már éltes Péter király, a mint vérvörös szerb tábornoki egyenruhában vonult a koronázásra, nagyon sok gondolatot ébresztett. Kis, sovány ember, az esztendei uralkodása nagyon megtörte.

A székesegyház bejárata előtt Innocent metropolita fogadta a királyt. A templomban a diplomácziai testület és a koronázás meghívott vendégei voltak jelen, közöttük Danilo montenegrói trónörökös. Azt beszélik,hogy a templomban volt egy ember, a ki megdöbbentően hasonlított a meggyilkolt Sándor szerb királyhoz.

Különben egész babonás meghatottsággal beszélnek Belgrádban apró esetekről, a király lovának csökönyösségéről, a Karagyorgyevicsek zászlaját vívő lovas tiszt alatt eleső paripáról. Az tény, hogy Péter királynak a fejére tett korona oly bő volt, hogy háromszor is megigazították s csak így állt a helyén addig, míg a király visszalovagolt a konakba.

A koronázáskor is, mikor a király a trónushoz hasonló székre leült a templomban – így beszélik Belgrádban – nagyot roppant, a nehéz palástot pedig alig bírták a király vállára adni, a ki maga is szintén meggörnyedt alatta.

---

A koronázáskor egy és más körülmények babonás aggodalmat keltettek. A díszes koronázási palást csak az utolsó pillanatban érkezett a templomba, a mikor már aggódtak, hogy talán el sem küldi a szabó és szűcs.

A hadi szemlén a király lova nagyon ágaskodott, de Péter király végre megfékezte. Feltünt újra, hogy a király-gyilkolásban részt vett tisztek most is közvetlen a király környezetét alkották. Az egész koronázáson semmi sem mutatta, hogy Péter király népszerű volna, sőt úgy látszott, hogy a szerbek csak most értik meg, mi történt a mult év junius 11-ikén.

Egy magyar hírlapíró mondta, hogy a koronázási menet alatt az utczán összejött Kosztics kapitánynyal, a ki Péter király leghűbb embere. Hatalmas, sugár termetű ember. Ő sütötte el elsőnek a revolverét Sándor királyra; ez az ember vágott végig kardjával Draga királynén. Aztán kivezényelte századát a konak elé és hűséget esküdött Karagyorgyevics Péternek. A régi konak eltünt a föld színéről. Kosztics kapitány gárdistái ott őrködnek éjszakának idején.

Masin ezredes, a királypár legyilkolásának főrendezője és Draga királyné sógora (a királyné Masin mérnöknek, az ezredes testvérének özvegye volt) a koronázási szertartásnál mindig a király közelében volt.

A templomban a nisi püspök, a kinek a királyra rá kellett adnia a palástot, ezt a palást nagy és nehéz volta miatt nem tudta végrehajtani. Masin ezredes segédkezett neki. Ez is egyik feltűnő jelensége volt a koronázásnak.

Péter király kicsiny termetű, czingár ember. A koronázáskor a rendesnél is kisebbnek látszott és a rendesnél is sápadtabbnak, nyugtalanabbnak. A koronázó templomba jövet mégis délczegen ülte meg a lovatł; de a nehéz bronz korona a válla közé nyomta a fejét s a huszonhét kilós palást alatt meggörnyedt a dereka.

A király lovát vezető csatlósok – czifra ruhában, a palást uszályát hordó apródok, a kik attól rettegtek folyton, hogy a fehér csődőr a tyúkszemükre lép; a harsonás heroldok, a kik közül csak ketten tudtak trombitálni: - mindez a gyönge rendezőre vall!

A szeptember 22-iki díszebéden Péter király a képviselt uralkodók és államfők egészségére ürítette poharát.