Az elmebeteg-ügy magyar vezérférfiai

Mai számunkban a Budapesten közelebb lefolyt elmebeteg-ügyi kongresszus alkalmából több képben bemutatjuk azokat a férfiakat, a kik tudományos tevékenységüknél s hivatali állásuknál fogva a hazai elmebeteg-ügy élén állanak. A következőkben ismertetjük e kiváló férfiak életét és eddigi munkásságát.

Dr. Chyzer Kornél miniszteri tanácsos nem elmeorvos ugyan, de mint a közegészségügyi osztály vezetője a belügyminisztériumban, sokat tett az elmebeteg-ügy fejlesztésére s a most tartott kongresszusnak egyik elnöke is volt . 1836-ban született Bártfán. Orvosi tanulmányait Budapesten végezte, majd Bécsben főleg az élettant és az állattant tanulmányozta. 1861-től kezdve nyolcz éven át szülővárosában mint főorvos és fürdőorvos működött, 1869-ben pedig Zemplén vármegye főorvosa lett.

Különös sikerrel működött vármegyéjében az 1872-73-iki kholera-járvány alatt mint miniszteri biztos. 1892-ben a belügyminisztériumba hívták meg a közegészségügyi osztály vezetésére, előbb osztálytanácsosi,utóbb miniszteri tanácsosi rangban. E minőségében nagy sikerű tevékenységet fejtett ki a közegészségügy terén; az azóta létesült egészségügyi intézmények, miniszteri rendeletek és utasítások nagyobb részt az ő vezetése alatt készültek. Jelentékeny irodalmi munkásságot is fejtett ki s az egészségügyi mozgalmakban mint a vezérszereplők egyike működik. A Magyar Tudományos Akadémiánk már 25éves kora óta tagja.

Dr. Babarczi Schwartzer Ottó, az atyja által alapított budai Schwartzer-féle magán-elmegyógyintézet tulajdonosa és igazgatója, 1853-ban Pesten született. Ugyanitt végezte orvosi tanulmányait s a doktori oklevél elnyerése után atyja oldalán teljesen ideg- és elmegyógyászatnak szentelte magát.1878 óta vezeti a budai intézetet, melyet ez idő alatt magas színvonalú, helyét is megálló intézetté fejlesztett. 1883 óta az országos közegészségügyi tanács tagja s 1885 óta a budapesti egyetem jogi karán a törvényszéki elmekórtan magántanára.

Szilágyi Dezső igazságügyi miniszter megbízásából részt vett az igazságügyi orvosi tanácsról szóló törvényjavaslat kidolgozásában s a tanács életbeléptetése után annak alelnökévé nevezett ki. 1897-ben a magyar Vörös-Kereszt Egyesület főgondnokhelyettese, egy év mulva pedig főgondnoka lett. Az elmekórtan köréből megjelent művéből megjelent munkái, értekezések és nagyobb önálló művek, irodalmi formájukkal is kiválnak.

Dr. Bolyó Károly, a lipótmezei állami elmegyógyintézet igazgatója, Kunszentmiklóson született 1832-ben. A pesti egyetemen elvégezvén orvosi tanulmányait, 1857-től kezdve hat éven át a Schwartzer-féle intézetben működött mint segédorvos, 1863-ban két évig tartó külföldi tanulmányútra ment, meglátogatva Európa híresebb elmegyógyászat magántanára lett. Ezután két évig a Rókus-kórház tébolydai osztályán mint rendelő- orvos működött, 1868-ban a lipótmezei elmegyógyintézet főorvosa, majd igazgatója lett. Az elmegyógyászat köréből számos dolgozatot adott ki.

Dr. Epstein László Nagyszombatban született 1868-ban. Középiskoláit itt, orvosi tanulmányait Bécsben végezte. Mint fiatal orvos az angyalföldi állami elmegyógyintézet szolgálatába lépett. Különösen az intézet laboratoriumában végzett agyszövettani dolgozataival szerzett magának nevet. Négy év óta a lipótmezei intézet női osztályának főorvosa. Ő a kezdeményezője és szervezője a két évenkint tartani szokott elmebetegügyi kongresszusnak. Számos psychiaricus munka szerzője.

---

Dr. Moracsik Ernő Emil, a budapesti egyetemen az elmekórtan tanára, 1858-ban született s nógrádmegyei Berén. Orvosi tanulmányait Budapesten végezte s aztán néhány évet részint az egyetemi gyógyszertani tanszék mellett mint tanársegéd, részint a Rókus-kórház több osztályán mint segédorvos eltöltvén, 1883-ban az egyetemi elmekórtani tanszéknél tanársegéd lett. 1887-ben az elmekórtanból egyetemi magántanárrá habitálhatott s egyuttal a budapesti királyi törvényszék elmeorvos szakértője lett.

A törvényszéki elmekórtan és lélektan terén végzett bulvárlatai elismeréseül az 1892-ben e tárgykörből rendszeresített egyetemi tanszékre nevezett ki nyilvános rendkívüli tanárnak, az igazságügyminiszter pedig a letartóztatottak és elítéltek országos megfigyelő és elmegyógyító intézetének vezetésével bízta meg. Nagyobb tanulmányutakat tett a külföldön s az elme és idegkórtani irodalom terén igen nagy terjedelmű munkásságot fejt ki. Laufensuer Károly halála után 1902-ben ő nevezett ki az elmekórtan nyilvános rendes tanárává a budapesti egyetemen, egyuttal a klinika igazgatójává s megbízatott a Szent János-kórház megfigyelő osztályának vezetésével.

Dr. Oláh Gusztáv Eperjesen született 1857-ben. Huszonöt év óta foglalkozik elmeorvostannal. Psychiatrikus pályáján Charcot-nál kezdte a párisi Salpetriére-ben, hol egy évig mint gyakornok működött. Majd négy évig volt másodorvos a lipótmezei elmegyógyintézetben, honnan a belügyminisztériumba lépett. Tizenöt év óta vezeti az angyalföldi állami elmegyógyintézetet, mely a belügyi kormányzat bőkezűsége folytán modern gyógyintézet színvonalára emelkedett, Dr. Oláh tagja a párisi *Société medio-psychologique*-nek és a m. kir- igazságügyi orvosi tanácsnak. Irodalmi működését a haza határain kívül is jól ismerik.

Dr. Salgó Jakab, a lipótmezei állami elmegyógyintézet főorvosa, 1949-ben született Budapesten s egyetemi tanulmányait a pesti, bécsi és göttingai egyetemen végezte. 1874-ben avatták doktorrá Bécsben; ezután egy évig a bécsi közkórház elmebeteg osztályán alorvos, majd az ugyanottani egyetemi klinikán tanársegéd lett s ez állást négy évig töltötte be, 1879-ben a bécsi egyetemen magántanárrá képesítették. A lipótmezei intézet főorvosává 1884-ben nevezett ki s 1890-ben a budapesti egyetemen is magántanárrá lett. Tagja az igazságügyi orvosi tanácsnak. Nagyszámú szaktudományi értekezései hazai és külföldi folyóiratokban jelentek meg s több művet is adott ki.