A harcztéren levő katonára állandóan ott leselkedik a halál, mely nemcsak az ellenség fegyverei által érheti el, hanem a nagy hadseregekben oly gyakran kiütő s gyorsan terjedő járványos betegségek által is. S ez utóbbi talán még borzalmasabb, mert a fegyver által elesett katona miatti gyászt enyhítheti annak tudata, hogy dicsően, katona-halállal halt meg, míg ha a járvány ragadja el, még ez a vigasztalás sincs meg.
Az utóbbi európai háborúkban legtöbb áldozatot a tifusz szedett. A krimi háborúban irtóztató pusztítást vitt végbe a szövetséges hadakban; a franczia hadseregből nem kevesebb, mint 33,000 ember esett tifuszba s ezek közül több mint 17 ezer meg is halt. E szám óriási voltát legjobban akkor látjuk, ha tekintetbe veszszük, hogy az ellenség fegyverétől mindössze 20 ezer ember esett el.
A porosz-franczia háborúban 1870/71-ben a német hadsereget roppantul megtizedelte a hastifusz, mely különösen Metz és Páris ostromakor szedett tömérdek áldozatot. A tifuszesetek száma a német hadseregben 73,396 volt, kik közül 8789 halt meg. A fanczia hadseregben is hasonlóan nagy volt a tifusz-betegek száma. Az 1877/78-iki orosz-török háborúban az orosz hadsereg 199,537 embere betegedett meg tifuszos lázban se betegeknek csak nem negyedrésze, 43,985 ember meghalt.
Fegyver által e háborúban az oroszok jóval kevesebbet, 34,742 embert vesztettek el. Nem csoda, ha a betegségeknek ez a rettentő elharapózása oly demoralizáló hatást tett s annyira megrendítette a katonai fegyelmet, hogy a legderekabb hadtestek egyikét haza kellett küldeni, mint hadviselésre alkalmatlant.
A tifusz mellet a háborúk járványai közt a legnagyobb szerepet játssza a vérhas (dysenteria), a mely újabb időben Európában ritkán fordult elő s úgyszólván csakis háborús eseményekkel kapcsolatban. A forró éghajlat alatt azonban még ma is rettegett ellenség. A krimi háborúban a vérhas egyidejűleg ütött ki a tifuszszal; angol csapatokban 7882 ember kapta meg; ezek közül meghalt 2143.
A porosz-franczia háborúban a német hadsereg 38,652 embere esett vérhasba s 2380-an haltak bele. A gyarmati háborúkban úgyszólván rendes kisérője a vérhas a hadseregüknek. A francziáknak Tonkinban 1884-ben 7600 ember közül 394 várhas-betegük volt s 60 halottjuk, míg az ellenség fegyvere által csak 82 emberük esett el. A mint látható, a vérhas-betegek közül nem halnak meg oly sokan, mint a tifuszban; fő veszedelme abban van, hogy rendívül sok embert tesz harczképtelenné.
E két betegség a nagy hadseregek legnagyobb ellensége. A forró égövi vidékeken folyt háborúkban ép oly nagy veszedelem a malária is, a mely különben időnként Európa egyes maláriás vidékein is sok pusztítást tett. Így az 1859-iki osztrák-franczia háború folyamán az osztrák hadseregnek 12,990 embere betegedett meg maláriában. Még nagyobb ennél a malária-esetek száma a gyarmati hadjáratokban.
Az amerikai hadsereg 167,000 emberéből az 1898-iki kubai hadjárat alatt 38,833 kapta meg a maláriát, de ezek közül csak 97 halt meg. E betegség is főleg azért veszedelmes a hadseregekre, mert roppantul gyöngíti a hadi létszámot.
A szó szoros értelmében háborús betegség a skorbut, a melyet a hiányos táplálkozás szokott előidézni. A mult század elején a skorbutot már-már kihalt betegségnek tekintették, de a krimi háború keservesen ráczáfolt erre a véleményre. A porosz-franczia háborúban nem volt gyakori a skorbut, ellenben az orosz dunai hadseregben 1878-ban 6434, a kaukázusi hadseregben 6750 skorbut-eset fordult elő. A csapatok élelmezésének tökéletesedése remélhetőleg mind ritkábbá fogja tenni e betegség eseteit.
A himlő, hála az oltás mind nagyobb elterjedésének, mindinkább ritkul. Hogy az oltásnak mekkora a haszna, legjobban a porosz-franczia háború mutatta meg. Francziaországban a himlő akkor nagyon el volt terjedve, az oltásra kevés gondot fordítottak s ennek az lett a következménye, hogy a hadseregben ritóztató pusztítást okozott a himlő: a rendes csapatokból 25,000 ember kapta meg, a hadseregből s a polgári lakosságból együtt 90,000 míg a német katonák közül, akiknek legnagyobb része be volt oltva, csak 4835 ember betegedett meg himlőben s 278-an haltak bele.
A Németországba internált 372,918 franczia fogoly közül 14,178 betegedett és 1963 halt meg, s ebből nagy csapás zúdult a német népre, egy oly himlő-járvány alakjában, melynek az 1870-ik év folyamán csaknem 60 ezer ember lett áldozata. Ennek okát az orvosok főleg abban látják, hogy az újraoltás akkor még nem volt a németeknél szigoruan keresztülvive. Belgiumba is behurczolták a járványt s ott 21 ezer ember halt bele.
A kolera volt a mult század legrettegettebb betegsége s hogy mily szörnyű pusztítást tehet, azt láthatta a világ az 1866-iki porosz-osztrák háborúban. A háború kezdetekor Pomerániában és Brandenburgban voltak kisebb fészkei a kolerának s a porosz mozgósítással elhurczolták a betegséget előbb Szászországba és Thüringiába, innen pedig Csehországba. A csapatok gyors haladása miatt gyakran megesett, hogy a kolerás katonák kvártélyaiba rögtön utánuk másokat szállásoltak be s ez is hozzájárult a járvány terjesztéséhez.
Így esett, hogy a porosz hadsereg a csehországi harcztéren 4529 embert vesztett kolerában, míg a csatákban csak 3473-an estek el. A háború következményekép Csehországban 30,000 embert, Poroszországban pedig 120,000-et ragadott el a kolera. Mint Bismarck maga beszéli, e járványnak lehet nagy részben köszönni a béke gyors megkötését is. Bismarck ugyanis Nikolsburgban megtudván a kolera szörnyű terjedését, ez megerősítette abban az elhatározásában, hogy az osztrák békeföltételek elfogadását kabinet-kérdéssé tegye, mert attól félt, hogy ha átteszik a háború színhelyét Magyarországba, itt a porosz hadseregen felülkerekedik a kolera.
Mint ez adatoknál láthatni, a háborúk nyomában járó járványos betegségek nemcsak a harczban álló katonákat fenyegetik veszedelemmel, hanem a békés polgári lakosságot is és pusztításukat óriási mértékben fokozza az, hogy háború idején nem lehet az egészségügyi rendszabályokat kellő szigorusággal megtartani.
