Nem egy gyermek gyengesége, testi fejlődésének elmaradottsága, sőt szellemi fejletlensége is annak tulajdonítható, hogy lélekző szerveik, gégéjük vagy orr-üregük hibás berendezésénél, vagy valamely benne keletkezett kinövésnél fogva nem birnak úgy a hogy kell, az orrukon keresztűl lélekzeni. Az ilyen gyermekeket meg lehet ismerni arról, hogy a szájukon át lélekzenek s ezért mindig nyitva tartják a szájukat (a mi már magában is buta arczkifejezést ad nekik), ha pedig az orrukon szívják be a levegőt, kellemetlen szörtyögő hangot hallatnak.

Meggyógyításuk czéljából meg szokás őket operálni, de a műtét nem jár mindig a kellő eredménynyel, a gyermek marad, a milyen volt, azután is, hogy kivágták az orrában vagy gégéjében képződött kinövéseket. Nem elég tehát eltávolítani a lélekzés akadályait; a gyermeket meg kell tanítani a helyes lélekzésre, ha magától meg nem tanulja, helyes lélekzési gimnasztika útján.

Sok más olyan ember is van, a ki vagy nem tud, vagy ha tudott is, elfelejtett rendesen lélekzeni. Ilyenek gyakran a szívtúltengésben szenvedők, a vérszegények, sok nehéz betegségből épűlő-félben levő betegek, a tüdővészesek, a bronchitisben szenvedők, sok oly beteg, a kit hasbántalmak nem engedtek jól lélekezni. Ezeket mind meg kell a lélekzésre tanítani s erre egy Rosenthal nevű franczia orvos a következő gimnasztikai módszert ajánlja:

A beteg a hátára fekszik s bizonyos számú lélekzetet vesz az orvos jelenlétében, az általa megadott taktus szerint. Ezt ismétlik úgy, hogy a beteg az egyik oldalára, majd a másikra fekszik, felül, feláll, kiterjeszti, előre nyújtja, lelógatja karjait – szóval mindenféle képzelhető helyzetben. Ez az első része a gimnasztikának; a különböző helyzetekben való rendes lélekzés.

A gyakorlatok másik sorozata abban áll, hogy a beteg karjainak és egész testének különböző mozdulatai közben vesz lélekzetet; lassú, fokozatos s nem hirtelen mozdulatokat végez, úgy hogy az orvos mozgatja tagjait. A további eljárás folyamán a beteg maga, az orvos közbelépése nélkül végzi a mozdulatokat. Így folytatódik a gimnasztika addig, a míg a beteg meg nem tanul rendesen lélekzeni.

Nyilvánvaló, hogy ehhez hozzáértő orvos vezetése kell, de a helyes lélekzés fontossága a szervezet fejlődésére megérdemli a fáradságot.