|
Képek a budapesti füvészkertből
Évek óta látom a budapesti füvészkertben a csodás Victoria regia virágát, évről-évre számítok rá és minden nyáron gyönyörködöm benne. De egyszersmint önkénytelenül kérdem: miért csak épen ez a virág az, a mely állandóan vonzza az itthon rekedt pesti közönséget? Mert lám e kertben sok más megcsodálni való is van. Keletre tőlük a Caladiumok sajátos nagy leveleikkel képeznek festői szépségű csoportot. A hazai fák ölén rejtőző forróövi növényvilágtól éjszakra, a nagy pálmaház előtt – ennek két szárnya most üres – Japán és Khina növényvilágának szépsége bontakozik ki előttünk olyan szinpompában, a milyennel épen csak ezek a növények dicsekedhetnek. Túl rajtuk Amerika és Afrika húsos, pozsgás, szúrós növényei, a kaktuszok és az aloék különböző csoportjai sorakoznak egymás mellé a Victoria-ház körűl, fenyegetőleg meresztvén szúrós fegyvereiket, hatalmas töviseiket a közeledő felé. Az alakoknak micsoda változatossága! Nagyobbrészt gömbök, a gömbfelület kimondhatatlan sokféleségével. Ugy övezik körül a Victoria-házat, mint Port-Arturt erős szánczöve. De mi az igazgató dr. Mágocsy-Dietz Sándor, vagy az intéző Fekete József engedélyével mégis csak bejutunk a Victoria-házba. Belépünk és olyan gyönyörű látványban van részünk, hogy hamarosan azt sem tudjuk merre és mit nézzünk. Az Amazon, a Missisipi, a Nilus, a Ganges növényei adtak itt egymásnak találkát. A vízmedencze közepén a híres Victoria regia nagy kerek, felhajlott karimájú levelei terjeszkednek, melyekkel rokona az Euryale ferox, ugyancsak kerek alakú, de alul erős tövisekkel fegyverzett levelei kelnek birokra. E vad szépség csakhamar legyőzné versenytársát, a kis téren, mert erősebben és gyorsabban nő, de a kertész hamarosan gátat vet a versenynek és egyik nagy levele a másik után került ki a szárazra a közönség nagy kiváncsiságára. A két hatalmas amerikai növény között szerényen vonulnak meg kisebb rokonaik, a Nympheák európai és más világrészbeli képviselői kék, lila, piros, fehér és sárga színű virágaikkal. A Lotus a Nilus vidékét juttatja eszünkbe. A Nepenthesek rovarfogó kancsós leveleikkel, a Hedysarum gyrans, folyton csavarszerűen mozgó levélkéivel, a szemérmes érzőke (Mimosa) legkisebb érintésre hirtelen összecsukódó és lekonyuló leveleivel az érző növények életébe engednek bepillantást, míg az Allamanda nagy sárga, a Bougenvillea piros virágaival, a Passiflora vagy Golgotavirág, a fák kérgén élősködő növények sokaságával egy tropikus őserdő sajátos növényvilágba varázsol bennünket. Ez a varázs még inkább fokozódik, ha átmegyünk a nagy pálmaház középső nagytermébe. A pálmák remek példányokban díszlenek itt. Ezek már nem csak sejtetik, hanem fogalmat is adhatnak arról, hogy milyenek lehetnek hazájukban? A Livistona chinensis (a kertészek Latan’a chinensis-e) vagy legyezőpálma, Ő Felsége ajándéka, olyan példányban van itt meg, a milyent Londonban sem lehet látni.
Szomszédságában pedig Kelet-India sajátságos növénye tűnik fel: a Pandanus furcatus. Törzsének alig van olyan parányi helye, a honnan egy-egy léggyökere ne sarjadozna ki. Derekáról karvastagságban nyulnak le a földig a gyökerek s támaszúl szolgálnak neki. Maga a törzs nem ágazik el, mig a Molukki-szigeteken élő rokona, a Pandanus sylvestris törzse szétágazik és minden ága külön törzset képez önálló levélkoronával. Ha ez a növény eléggé csodás is, de még sem oly szép, mint a Theoplausis imperialis a maga hatalmas nagy leveleivel, melyek méltán megszerezték számára az imperialis (fejedelmi) melléknevet. |