Alig hinné az ember, mennyi baj van némely állat etetésével az állatkertekben s pedig rendesen a legdrágábbakkal, legnehezebben megszerezhetőkkel, a melyek elpusztulása nagy kár volna.
Egyik-másik óriási kígyó példáúl hetekig, hónapokig nem eszik, csak összecsavarodva hever jól fűtött ketreczében és még csak a szemét se mozditja meg, a mint a tengeri nyulat, galambot, vagy mást beeresztenek hozzá, hogy megegye. Ha aztán nagyon soká így tart a dolog, végre erőszakos etetéshez, töméshez kell folyamodni.
Ezt pedig úgy csinálják, hogy 8-10 ember kinyujtóztatja s ölébe veszi a lomha óriást, egy pedig három nyulat fűz föl egy bambusznád szálra s ennél fogva a nyulakat szépen betolja a kígyó torkába.
A néha több mázsás óriás teknősbékákkal is sok a baj. Ezek salátát és káposztát kapnak, de mivel ezen növények még sem olyanok, mint a Gallopagos szigetek füve, a honnan az óriások származnak, hát nem is esznek belőle elegendőt, mert nem igen izlik nekik, aminek az lenne az eredménye, hogy végre is elgyengülnének és elpusztulnának.
Hogy tehát ennek elejét vegyék, lóhúst őrölnek meg s ezzel kenik be a salátát, hogy táplálóbb legyen.