Helyzetkép az orosz-japán háborúból

Port-Arturt rendszeresen ostrom alá veszik a japánok. A tengerről a japán hajóhad zárja el; a szárazföld felől a nagy ostromágyukat, hadi szert szállították eddig és ássák éjjelenként az árkokat, sánczokat, melyek közt Port-Artur védő műveihez közeledhetnek az ágyukkal együtt. Az orosz ágyuk tüzelése közt is a japánok az árkokban mind veszedelmesebb közelébe jutnak a várnak, mely tökéletesen el van vágva minden érintkezéstől. A japán hadi hajók ez alatt a tengeralatti aknákat kutatják és távolítják el, hogy a partokat biztossá tegyék a kikötésre.

A Mandsuriába betört japán haseregről alig hallani bizonyost. Valószinű, hogy Kuroki tábornok a Jalu folyó mellett vívott győzelme óta az orosz támadás visszaverésére gyűjti erejét. Épen oly keveset tudni Kuropatkin seregének előrenyomulásáról. A Stackelberg tábornok vezénylete alatt Port-Artur fölszabadítására küldött seregnek is egyszerre nyoma veszett; erről sem tudni semmit.

Meglehet, hogy el sem indult, vagy csak cselfogás volt Stackelberg küldetése, hogy a japánokat megtéveszsze. Az orosz lapok a mult héten Kuropatkinnak a czárhoz intézett egy rejtélyes táviratát tették közzé, melyben ez volt: „Megtörtént, minden sikerült.” Hogy azonban miről van szó, az nem jutott köztudomásra.

A csapatok, hadiszerek szakadatlanul érkeznek az oroszoknak és japánoknak. A nagy csatának valószínűleg rövid idő alatt meg kell történni, mert junius végén Mandzsuriában bekövetkeznek a nagy esőzések, a mikor az útnélküli országban egy pár hónapig minden közlekedés megakad.

Port-Artur helyzete. Egész Oroszországban csak Port-Artur sorsáról beszélnek. Már nem hiszik, hogy a vár bevehetetlen. A Kuropatkinhoz intézett parancsot, hogy küldjön sereget Port-Artur felszabadítására, visszavonták, mert Kuropatkin kijelentette, hogy gyalogságának szétforgácsolása vezsedelemmel járna. Most az a főgondja, hogy Kuroki seregét megsemmisítse és csak azután gondolhat majd Port-Arturra.

Mennyi az orosz haderő, hadi és élelmi készlet Port-Arturban, senki sem tudja. Némely hírek szerint Stösszel tábornok, a fő hadparancsnok az egész félsziget orosz csapatait összevonván, vagy 40,000 emberrel rendelkezik, úgy hogy egy kilométernyi védelmi vonalra 2600 ember jutna, holott 1500 ember is elégséges. A khinaiak mind nagyobb számmal menekülnek Port-Arturból, a miből azt sejtik, hogy nincs elég élelmiszer, mert nem rég az oroszok még nem engedték meg a távozást, nehogy elárulják Port-Artur helyzetét.

A japán flotta állandóan a tengeren czirkál és figyelemmel kiséri, nehogy Kiaucsauból a németek szenet, hadiszert küldjenek Port-Arturba, mint eddig, khinai hajókon. A szénhiány miatt az orosz hadihajók nem birnak kimozdulni. A hadiszerrel is nagyon takarékoskodnak, s egy-egy japán hajó csak azért tüntet a partoknál, hogy az oroszokat a hadiszerek pocsékolására birja. Az angolok szerint Port-Arturban 25,000 katona lehet, a tengerészekkel együtt. Khínai jelentések szerint a külső erősségek nagy mértékben, a belsők csak könnyen rongálódtak meg.

A város sok épülete elpusztult. Az a hír, hogy csak három nagy hajó van Port-Arturban, valószinűleg arra vonatkozik, hogy egyesek a külső kikötőben a Tigrisfark-félsziget mögött vannak.