A delegácziók az uralkodó előtt

Május 15-én délben jelent meg a két delegáczió a budai királyi lakban az uralkodó előtt, először az osztrák, s utána a magyar delegáczió.

A magyar delegáczió részéről elnöke, Széll Kálmán üdvözölte a királyt s többi közt ezeket mondta: Gondoskodunk az eszközökről, a melyek a közös védelem hatályos és sikeres biztosítására szükségesek, áldozatkészséggel és megfontolásával annak, mit kiván mulhatatlanul a monarkhia és Magyarország biztossága és mit bir el Szent István koronája országainak gazdasági ereje. Benső megnyugvással láttuk, hogy a barátságos jó viszony, a mely a hatalmak között és köztünk fennáll, mindinkább megszilárdult.

Felséged vitéz, s a multban oly sok fényes dicsőséget aratott hadserege, a mely miénk is, a belterjes fejlődés oly nagy fokán áll, hogy a teljes megnyugvás érzetével tekintünk felé. Amit a fejlődés törvényei és a felfegyverzés tökéletesbítése mulhatatlanul megkivánnak a hadsereg harczképességének erősbítésére: felajánljuk áldozatkészséggel; de az ország gazdasági erejének határait tullépnünk nem szabad és nem fogjuk; mert az érintetlen gazdasági szervezet az állami életnek, sőt magának az állam biztosságának is szintén elengedhetetlen előfeltétele.

Ezután arról szólt Széll, hogy a király mindig együtt érzett a magyar nemzettel, majd így folytatta: Csak az imént is, erről a magaslatról mindeneket áttekintve, megértette a nemzeti érzések egyik legerősebb lüktetését. Egy nagy mult történelmi nagy alakja emlékének kegyeletes megőrzésében kezdeményező szózatával kereste fel a nemzet szivét. A nemzet hálás érte királya iránt, a ki tudja, hogy az a trón nyugszik a legbiztosabb alapokon, a mely a nemzet szivébe ereszti be gyökereit a nemzet pedig tudja, hogy a jövő nemzedékek boldogsága és a magyar állam fennállása függ attól, hogy király és nemzet egyetértésben és eygüttérzésben fogjanak ösze. A magyar nemzet királyához nem csak a törvény parancsoló erejénél fogva, de szíve érzéseivel ragaszkodik. A Mindenható áldása kisérje a mi királyunkat minden lépésében és minden tettében. Éljen a király!

Hatalmas éljenzés fejezte be az elnök beszédét. A király ezután felolvasta válaszát, majd leszállt a trónról és a delegáczió több tagját megszólította.