Ez a hét, melyen a kereszténység a feltámadás ünnepének megüléséhez készül, politikai értelemben is valódi „nagy hét” lett Magyarországon. A miben a kormánynak és a törvényhozás tagjainak oly régóta nem volt részök, végre ismét osztályrészűl jutott nekik: egy valódi, semmi által nem zavart ünnepi szünet. Erre a rövid pihenőre szüksége is van az egész országnak, hogy lecsillapodhassanak a sokáig lázasan felzaklatva volt kedélyek, visszatérhessen a szivekbe a nyugalomnak, a hazafias szeretetnek amaz érzése, mely nélkül a nemzetnek előhaladni, erőben gyarapodni nem lehet.
A képviselőház nagy gyorsasággal intézte el a halasztást nem tűrő állami feladatokra vonatkozó törvényjavaslatokat. A haderő kiegészítéséről gondoskodva van 1903-ra és 1904-re. A mult év költségvetése utólag elintézést nyert, a folyó évre pedig a kormány megkapta az u. n. indemnitást, vagyis helyesebben felhatalmazást junius hó végéig, teljes hat hónapra. Horvátországgal is meghosszabbítottuk egy évre a provizóriumot, igaz, hogy némi áldozattal. Mindemellett is azomban nem tagadható, hogy Magyarország lovagias bőkezűsége fejében hálát nem, hanem csak mind sűrűbben ki-kitörő gyűlöletet arat, bár viszont az is kétségtelen, hogy egyre jobban erősödik az az érzés, hogy ennek a ferde helyzetnek előbb vagy utóbb véget kell vetnünk.
Nem érdektelen, hogy majdnem egy napon tartotta gróf Tisza István miniszterelnök a képviselőházban nagy beszédjét a horvát politikáról és a volt horvát bán, gróf Khuen-Héderváry Károly nagyérdekű programmbeszédét temesvári választói előtt. A magyar kormányelnök nagy horvátbarátnak mutatta magát beszédében, a volt horvát bán pedig, ki most Ő Felsége oldala melletti magyar miniszter, oly erővel hangsulyozta ősmagyar voltát, mint ezt a Zrinyiek és Frangepánok kora óta horvát bánoktól soha sem hallottuk. A politikai alapgondolat mind a két államférfinál ugyanaz: a magyar és horvát hazafias érzésnek az az összeolvadása a magyar államiság egységében, a kölcsönös megbecsülés alapján, mely a szigetvári hős unokája, a költő Zrinyi politikai irataiban oly megkapó erővel jut kifejezésre.
De volt gróf Héderváry temesvári beszédében – sok egyéb érdekes részleten kivűl – még egy más gondolat is, melyet, mivel a kormánynak a helyzetről való felfogását jellemzi, tudomásul vennünk érdemes. Gróf Khuen-Héderváry azon véleményének adott kifejezést, hogy az obstrukczió végleg letűnt, annak visszatérésétől tartani többé egyáltalán nem kell. Mikor a kormánynak egy oly tekintélyes tagja, mint Héderváry így beszél, akkor a közönségnek joga van, szavai mögött mélyebb értelmet keresni.
Ez a mélyebb értelem pedig nem lehetne más, mint hogy nem kellvén többé tartani az obstrukczió kiujulálásától, úgy látszik, a kormány a házszabályok ujjáalakításának eszméjét is határozatlan időre elhalasztotta. Ez arra mutatna, hogy irányadó körökben bizni kezdenek abban, hogy a kiegyezési javaslatok megszavaztatása a mostani házszabályok mellett sem tartozik a lehetetlenségek közé.
