A magyar tudománynak újabb sikeréről számolhatunk be. A Tudományos Akadémia legutóbbi nagygyűlésén a nagy jutalmat, mely az akadémiai ügyrend értelmében a lefolyt hétévi időkörön belül megjelent munkákközül azt illeti meg, mely a legkitűnőbb s egyszersmid a tudomány terén jelentékeny haladást jelez, oly műnek itálta oda, a melya magyar tudományos irodalmunknak méltó büszkesége, gazdag és mély eszmei tartalmánál fogva pedig a szaktudomány mozgalmaira, a tudományos érdeklődés változó irányai között is, hosszú időn átdöntő befolyásu lesz.
E munka Kőnig Gyula „Az algebrai mennyiségek általános elméletének alapvonalai” czímű könyve. E könyvről az akadémiai jelentés így ír:
„E könyvben, melynek több mint felerésze a szerző eredeti viszgálatait tartalmazza, Kőnig a holoid és othoid tartományok, az összresolvens és aequivalentia-modulus fogalmánal megalkotásával, továbbá az eliminatio-elméletben és az algebrai egész mennyiségek elméletében fellépő számos alapproblemának első megoldásával az algebrát és felsőbb szám-elméletet hatalmas lépéssal előbbre vitte.
Akár az eredeti eszmék gazdagságát és mélységét tekintsük, akár az itt legelőször kifejtett módszerek termékenységét, az új eredmények fontosságát és elegantiáját nézzük: mindenképpen arról győződünk meg, hogy az utolsó évek nemzetközi irodalmában is aligha jelent meg munka, a mely a mathematika egyik fontos disciplinájára nézve oly önálló felfogással foglalná rendszerbe a multnak minden alapvető alkotását és egyszersmind gazdag eredeti tartalmával a jövő fejlődés számára oly nagy reményekre jogositó alapot nyujtanak.”
Ime ez e könyvnek illetékes tudományos méltatása Akadémiánk részéről, de talán még ennél is lelkesebb hangon üdvözölték e mű megjelenését a külföld kiváló szakírói, a kik e könyvről írt terjedelmes tanulmányokban a Magyar Tudományos Akadémiát e mű kiadása alkalmábólmelegen üdvözlik, Kőnignek pedig alig győzik eléggé megköszönni, hogy e véleményük szerint alapvető munkát, német forditásának közrebocsátásával, számukra is hozzáféhetővé tették.
Igaz, hogy mint mathematikus, munkásságának természeténél fogva, Kőnig nem tarthat igényt arra, hogy a nemzet szélesebb rétegeire közvetlenűl hathasson: de azért mégis mulhatatlanúl szükséges, hpgy mathematikai gondolkodásának exakt voltából, szigorú következetességéből, logikájának élességéből nemzeti művelődésünk szélesebb medrébe is belejusson valami, kiváltkép nálunk, a hol a nemzet, hosszú elnyomatás korszaka után, tespedéséből felébredvén, szellemi és anyagi kulturájának terén évszázados mulasztások pótlására kénytelen.
Valóban hálával tartozunk Kőnignek, hogy az exakt gondolkodás elemének kulturánkba való beolvasztását munkálkodásával elősegítette; s ha ma a mathematikusok oly gárdáját vallhatjuk magunkénak, a kiknek tudományos működését a külföld a maga teljes értékében méltatja és osztatlanúl elismeri: ez elsősorban az ő érdeme.
