Május 4-én, mint már említettük, megnyílt a Nemzeti Muzeum dísztermében az a kiállítás, melyben báró Bornemisza Pál Kelet-Afrikában tett utóbbi utazása alkalmával összegyűtjött tárgyait mutatja be.
A kiállítást Berzeviczy Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter nyitotta meg, a ki, valamint a megnyitásra összegyűlt előkelő közönség, nagy érdeklődéssel szemlélték a sok ezernyi mindenféle látnivalót, melyeket báró Bornemisza nagy nehézségek közt gyűjtött össze s szállított rengetegeken, sivatagokon keresztül Afrika belsejéből a kikötőben, onnan pedig Budapestre.
A szintén jelenvolt híres Afrika-utazó, gróf Teleki Samu kijelentette, hogy ő, ki 490 fegyveressel és teherhordóval nyomúlt be Afrika belsejébe, - s így is roppant nehézségekkel kellett küzdenie, - a legnagyobb elismeréssel adózik báró Bornemiszának, a ki sokkal szerényebb eszközökkel, minden segitség nélkűl, csupán a maga rátermettségével ily hatalmas gyűjteményt birt nemcsak összeszedni, hanem a legvadabb vidékekről is száz- meg száz mérföldeken át úttalan útakon kikötőbe szállítani. Különösen pedig az afrikai pipagyűjteményt dicsérte, mely, mint mondá, ez időszerint páratlan az egész világon.
A kiállítás, mely a Múzeum körtermét és két mellékhelyiségét teljesen megtölti, valóban meglepi nemcsak a szakértőt, hanem a laikus szemlélőt is; s órák hoszsza szükséges csak a futólagos áttekintésre. Mindjárt a bemenetnél egy piramisszerű rakás tünik szembe strucztojásokból, csodálatos nagyságú kettős pálma-gyümölcsökből, viziló-koponyákból, elefánt- és rinoczerosz-bocskorokból. Vagyis ez óriás állatok talpbőre van lehúzva és kiszárítva s így igen alkalmasak különféle tartóknak; némelyikbe másfél véka gabona könnyen beleférne. E halmazt meglepő finomságú szalmafonatok körítik, a milyennél különbet nálunk se tudnának előállítani.
Majd nagy csomó keresztesmajom-, párducz-, szervál-, leopárd-bőrök vonják magukra a figyelmet. Ezek mind eladók s nagy keresletnek is örvendenek, mert ágy elébe, díványra, takaróknak, stb. párjukat ritkítják. Krokodil-bőrök ugyan itt nincsenek, hanem egyik budapesti kereskedővel szerződést kötött báró Bornemissza ilyenek szállítására is. Még pedig évenként nem kevesebb, mint 5-600 darab szállítására vállalkozik. A krokodil-bőrből tudvalevőleg gyönyörű szivartárczákat s egyéb dísztárgyakat készítenek, de mivel a krokodil már a hozzáférhetőbb tájakon nagyon megfogyott, igen drága a bőre.
Hanem a Kilimandjaró táján rengeteg sok hemzseg még a folyókban, tavakban úgy, hogy ha az ember meríteni megy a partra, előbb kődobásokkal el kell zavarni a szörnyetegeket. Innen fogja tehát báró Bornemisza a bőröket beszerezni. Nem maga vadászik ugyan, hanem akad szerecsen vadász, a ki havi nyolcz rupia (körülbelül 13 korona) fizetésért és ha lőszert kap, örömest lepuskáz egy hónap alatt 80-100 krokodilt s le is rántja a bőrüket. Szóval a krokodilbőr-ipart fellendíti ugyan egy magyar ember vállalkozó szellem, de az eddig háborítatlan élő krokodilokra annál szomorúbb napok várnak.
Szerfelett érdekesek a különféle néger törzsek eszközei, fegyverei, művészi tárgyai. Ez utóbbit pedig a szó teljes értelmében kell venni. Mert pl. pipáik, buzogányaik, ékszereik, lándzsáik valóban nem kis művészettel és izléssel vannak előállítva. Pedig mindezeket a legkezdetlegesebb eszközökkel készitik s azokat a szép, tetszetős lándzsavasakat olyan kalapácscsal verik ki, a melynek nyele sincs, csak épen egy hosszukás darab vas az egész eszköz, a mit úgy fog a szerecsen kovács a markába s úgy kalapálja ki vele azokat a lándzsa-vasakat, a melyeknél különbet az európai fegyverkovácsok se csinálnának. Csinosnak az íjak s nyilak is. Ez utóbbiak egy része meg van mérgezve. Sőt egy egész liternyi nyíl-méreg is látható ott egy fakéreg-dobozban.
Feltünők a kar- és lábpereczek, nagyobbrészt elefántcsontból metszve, de vannak bőrből is, a melyek kivülről rézgyöngyökkel vannak ékesen kirakva. Ez utóbbiakat csakis a Ťszultánť leányai viselhetik.
A háztartási eszközök közt megtaláljuk a magyar csikóbőrös kulacs édes testvérét is, habár ezt voltakép zebrabőrös fazéknak mondhatjuk, mert nem fakulacsra, hanem cserép edényre húzzák rá a zebra bőrét. Czélja pedig az, hogy így nem törik el olyan könnyen a fazék, mert a rászáradt bőr igen tartósság teszi.
Látunk aztán hosszú antilop és bivaly szarvakat végig kilyukasztva: ezek a karaván-kürtök, de egyszersmind a szellemek elriasztására is jók. Szellem ugyanis a négerek megingathatatlan hite szerint nagyon sok kószál az őserdőkben, s a hol csak lehet, kárt tesz az emberben, vagy baromban. Nem árt tehát ijesztgetni. A szuahelik meg apró, varázsmondatokkal beirt zászlókat tűzködnek ki e czélból házaik környékén, szentűl hivén, hogy az ártalmas szellem aggódva kerüli az ilyen zászlónak még csak a tájékát is. E zászlók különben hatásosak a tolvajok és a mérgezés ellen is.
A pipák közt nemcsak művészies, hanem hatalmas nagyságú darabok is találkoznak. A literes vizipipa nem is ritkaság; valamennyinek a királya azonban egy hatalmas családi pipa, a mely nagyobb fél méternél, a szára pedig furkós botnak is beillenék.
Nagy szerep jutott a szerecsenek életében az esőcsináló eszközöknek is. Antilop szarvakból készült, mindenféle fűvel és bogárral megtöltött varázsló szerszámok ezek, a melyektől nagyon nehezen válik meg a tulajdonosa. A gyűjtemény számára is csak sok utánjárással sikerült néhányat megkeríteni, többek közt egy messze földön hirest is, a mely egyik törzsfő és bűbájos tulajdona volt. A leánya adta el nagy nehezen és titokban; az öreg bűbájos tán még most is keresi, ha ugyan bele nem nyugodott azóta, hogy a szellemek rabolták el.
Nagy értéket képviselnek az elhalt zanzibári szultán hagyatékából való régi rézedények. Ezek még az arab műipar fénykorából valók; igazi mesterek remekei, díszeül szolgálhatnának bármelyik iparművészeti múzeumnak.
A falakat csodálatosnál csodálatosabb szarvak, agancsok boritják, vegyesen pompás strucz- és marabu-tollakkal, békateknőkkel, elefánt-agyarakkal, melyek nemcsak érdekesek, hanem tetemes értéket is képviselnek. Sajátságos, áttetsző botok és sétapálczák is nagy számban vannak, melyek anyagát ki nem birnánk találni, mignem megtudjuk, hogy ezek rinoczerosz- és viziló-bőrből vannak.
De mindez, a mit felemlítettünk, csak igen kis része a kiállításnak, mert mindent felsorolni e helyen nem is lehetne.
Ki van még az egyik mellékteremben állítva a Néprajzi Múzeum azon gyűjteménye is, melyet báró Bornemisza korábbi utazásából hozott haza. Itt nagyjából ugyanazon tárgyak láthatók, mint a most hozott gyűjteményben s azt mondják róla a szakértők, hogy ilyen kelet-afrikai gyűjteménynyel csak igen kevés más múzeum dicsekedhetik.
