Szép és nagy hidak dolgában eddig is párját ritkította Budapest s most e hidak száma megint szaporodott egygyel, azzal, a mely a régi Margithidból kiindulva a gyönyörű szigetet most már összeköti a fővárossal.
Nagy költségbe került pedig ez az uj építkezés, a melyre a sziget tulajdonosa, József főherczeg mintegy kétmillió koronát áldozott, hogy a nagy közönségnek könnyen hozzáférhetővé tegye a szigetet.
Nem maga a híd került pedig ilyen sokban, hanem a szükséges töltési munkálatok, a melyek folytán most a szép sziget 25 kataszteri holddal, tehát eddigi nagyságának ?-od részével növekedett.
És honnan került az a tömérdek anyag, a melyből ez a huszonöt hold új föld felépült?
A Duna medréből. Egy hatalmas erejű kotró gép másfél évig szedte fel a Duna fenekének különböző helyeiről a kavicsot, porondot; egy másik gép háromnegyed évig. Az igy nyert anyagot aztán dereglyéken hordták a sziget partjaihoz, a hol három emelőgép várta a terhet s túrta éjjel-nappal nagy gyorsasággal a partra, növelvén ezzel azt szemlátomást.
És hogy micsoda munkát végzetek ezek a gépek s mennyi rengeteg anyag kellett 25 hold föld felépítéséhez, fogalmat nyerhetne róla, ha elmondjuk, hogy ezt a kavicstömeget egyszerre 3500 tehervonat birta volna elszállitani, a melyek mindegyike 30 kocsiból lett volna összeállitva, 10 ilyen tehervonatnak pedig egy évnél tovább kellett volna Ó-Buda környékéről ide járni, hogy azt a 700,000 köbméter anyagot idehordhassa. Ha közönséges szekereket használtak volna e czélra, vagy két milliót kellett volna egy fordulóra megrakni, hogy a tizennégy millió métermázsányi terhet helyre vihesse.
Pedig hát még ezenkívül 20 ezer köbméter terméskőre is szükség volt a part kiépítéséhez, aztán meg igen sok termékeny földre, a melylyel a kavicsréteget beboritották ott, a hova növényeket ültettek s még ezután ültetnek. Ezt a termékeny, televényes anyagot a sziget közelében levő zátonyokból szedték ki, midőn a munkához a vizállás elég alacsony volt.
A híd épitéséhez 1899 nyarán fogtak s már az idei májusban már befejezték, tehát meglepően gyorsan dolgoztak. Felhasználtak pedig összesen 5250 métermézsa vasat és aczélt, azinkivül 10 métermázsa ólmot, míg szög, az egyes részek összekapcsolásához nem kevesebb, mint 120 ezer darab volt szükséges.
Az uj hidszárnynak egyetlen – 70 méter széles – szabad nyilása van, hét méter széles kocsiut s két oldalán harmadfél méter szélességű gyalogjáró vezet át rajta, a sziget felől eső végén pedig két csinos vámszedőház emelkedik.
A hidról lejtős, 300 méter hosszu lejáró út vezet a szigetre. Innen pedig hét méter szélességü fedett folyosó nyúlik a nagy csarnokhoz, mely arra való, hogy esőben a közönségnek menedékül szolgáljon.
A híd környékén nagyszerü sétányt is alakitottak, honnan különösen este, midőn a főváros ezernyi meg ezernyi lámpái kigyúlnak s rezgő fénysávokkal boritják el a hatalmas Dunát – valójában tündéri szép a kilátás, a melyhez hasonlót hiába keresnénk másutt.
Augusztus 19-ikén délután nyitották meg a Margitsziget hídját. A meghivott vendégeket külön hajó vitte a szigetre, hova a közönség is óriási számban özönlött.
