Huszadik század - történelem jelenidőben

A gyermekek azt mondják, hogy a cserebogár számlál, midőn a gyermek ujján ülve potrohának váltakozó kinyujtása és összehúzása útján felrepülése előtt levegőt szivattyúz légcsöveibe, mintha 1, 2, 3 stb. számlálna; ily alkalmakkor – Sorg szerint – a szarvasbogár 20–25 ilyszerű mozdulatot végez perczenként.

"Az állatok érzékei és szellemi élete" czímű művében Lubbock valóságos – ösztönszerű – számlálásra is gondolt következtethetni, a mennyiben némely kőműves- és kaparódarázs a peték elhelyezése czéljából felépitett földalatti, vagy földfölötti lakásában a fiatalok táplálékául szolgáló rovaroknak mindenkor ugyanakkora számát halmozza fel; a közönséges homoki darázs (Ammophila) elégségesnek tartja a Noctua segetum nevű lepke egyetlen nagy hernyóját, az Eumenes fajok, ezzel ellentétben, az áldozatoknak mindenkor bizonyos határozott számát – az egyik faj 5-öt, egy másik 10-et, egy harmadik 15-öt, egy negyedik pedig 24-et – szállítják a lárvák mindegyikének táplálékul.

"De hát miből tudhatja meg a darázs" kérdi Lubbock, "hogy mikor érte el ezt a számot?" Abból semmi esetre sem, hogy a sejt megtelt; mert ha a megfelelő számot – mondjuk a 24-et – elérte, azonnal abbahagyja a további szállítást, még az esetben is, ha időközben a felhalmozott készletet megdézsmáltuk volna.

A kérdés még bonyolódottabbá válik az által, hogy az Eumenes nem fajainak hímjei sokkal kisebbek a tojóknál; ennek megfelelőleg azután a fiatalok is nem egyazon mennyiségű készletet kivánnak. Az anyadarázs már most valamiféle, eddig még föl nem derített úton-módon, említi Lubbock, "előre meg tudja állapítani, hogy az illető pete hím- vagy női lárvát fog-e szolgáltatni s ehhez képest szabja meg azután a szállítandó táplálék-készleteket.

A zsákmányul ejtett állatokat tekintve sem a fajt, sem a nagyságot illetőleg nincs különbség, ha azonban egy bizonyos Eumenes faj petéje hím lárvát szolgáltat, annak számára öt, a női lárváknak ellenben 10 áldozatot szállít. Mindez pedig ugyancsak úgy tűnik föl, mintha az arithmetika legkezdetlegesebb elemeivel lenne dolgunk".

Tekintetbe véve ama tényt, hogy nem egy oly néptörzsre akadtak, melyek csak nagy megerőltetéssel, vagy áltatában nem is tudtak ötig számlálni, Lubbocknak az a föltevése, hogy a rovarok némelyike egész 24-ig tud számlálni, nagyon is merésznek tünik föl és épen ebből kifolyólag G. A. Freesvann még 1889-ben kifejtette, hogy az egész dolgot, igen egyszerűen, a peték lerakásának időközei útján Iehet kimagyarázni, mely időközök a kisebb méretű hímnemű
petéknél jóval rövidebbek, a tetemesen nagyobb női petéknél ellenben feltünően hosszabbak, és, hogy a rendelkezésre álló közbeeső idő alatt a táplálékul szolgáló állatoknak mindenkor ama bizonyos középszámát lehetséges beszerezni. Ha a peték lerakása félakkora időközökben következik be, az esetben ugyanazon faj a megfelelő közbeeső időszak alatt csak félakkora számú állatot fog táplálékul beszerezni.

Egy Numeában – Új-Kaledonia – állomásozó entomológus, Delauney kapitány a La Natur folyóiratnak újabban egy újabb ilyszerű esetet küldött be; törjék rajta fejöket, a kiket a dolog érdekel.

Egyik napon kertjében egy apró, alig 3 vonalnyi hosszúságú, chamois színű poloskafélét vett észre, mely egy banánalevelen állandóan olyforma köröket irt le, mint a minőket a vízsodró bogár (Gyrinus natator) az álló vizek felszínén szokott leirni. Szerfölött feltünő volt ezen jelenségnél az a körülmény, hogy a mozgásban bizonyos szigorú rendszerességgel szüneteket tartott, a szünetek után azután épen oly szigorú rendszerességgel megváltoztatta a mozgás irányát, meg hogy a keringések arithmetikai csökkenéssel követték egymást 6–1-ig.

Az egész jelenség úgy folyt le, hogy a rovar mozgását például hatszori körbefutással kezdte meg az óramutató mozgásának megfelelően, tehát jobb felé; erre azután szünet – hat körfutás bal felé – szünet – öt kör jobbra – szünet – öt kör balra – szünet – négy kör jobbra – szünet – négy kör balra – szünet – három kör jobbra – szünet – három kör balra – szünet – két kör jobbra szünet – két kör balra – szünet – egy kör jobbra – szünet – egy kör balra következett. E mozgásokat azután órahosszat tartó szünet követte, mely idő alatt a rovar látszólag holtan maradt fekve, úgy hogy a megfigyelő abban a biztos meggyőződésben, hogy a kérdéses faj más példányaira még okvetetlenül ráakad, az előtte levő példányt a közelebbi megvizsgálás czéljából elkábította és megölte.

Az imént tett megfigyeléseit azonnal részletesen leirta, a rovart kézi nagyítóval pontosan megvizsgálva, lerajzolta s megfigyeléseinek leirásával együtt a faj meghatározhatása czéljából gyapottal körülvett papirosdobozban Stanislas Meunier-nek küldötte Párisba. Sajnos azonban, hogy a küldemény kibontása alkalmával a rovarra nem tudtak ráakadni; igen valószinű, hogy kibontáskor a papirosdobozból kipattant s kicsinysége miatt veszendőbe ment. Csak hat hónappal később sikerült Delauneynak egy második példányra szert tenni, melyet azután a további megfigyelések czéljából üveglappal befedett üvegcsébe zárt el.

Csakhogy Delauney szolgájának kiváncsisága ez alkalommal lehetővé tette az érdekes rovarra nézve, hogy ép bőrrel, elevenen menekedjék meg, mielőtt még számlátó tudományát bemutathatta volna, Delauneynak pedig Új-Kaledoniában való, egy évet alig meghaladó tartózkodása alatt nem nyilt több alkalma, hogy a rovart újra megtalálja.