A ki csak napokra megy Párisba, az már az első nap után le tesz a gondolatról, hogy mindent megnézzen. A látnivalók tengernyi sokaságától elkábulva a kiállitás egy-egy csoportján csak átsuhan, hogy annál több időt szentelhessen a kiállitás u.n. érdekességeinek, látványosságainak. A kiállitásnak ilyen érdekessége, a mely felé első sorban fordul a látogató közönség érdeklődésével, a mozgó járda.
A mozgó járda egy jobbról balra haladó, magába visszatérő végtelen szalag, mely zakatoló lármával futja körül azt a tért, mely a Labour-donnais-út, a Quai d’ Orsay, az Invalidusok tere és a Motte-Piquet-út közén mintegy 3400 méter hosszaságban nyúlik el.
Az útszalag maga egy álló és két folyton-folyvást mozgó pályából áll; az egyik négy kilométer és 250 méter, - a másik pedig épen kétszer annyi sebességgel halad óránként.
A kik ezt a felette érdekes közlekedő-eszközt igénybe venni akarják, azok az álló pályarészre (Trottoir tixe) lépnek fel; erről előbb a lassú (Petite vitesse), aztán a gyors mozgásu pályarészre (Grand vitesse) mennek át, a hol tetszés szerint vagy állanak, vagy pedig a gyorsabb haladás kedvéért a pálya mozgása irányában előre lépdelnek. A leszállás ellenkező sorrendben történik.
Az álló és a gyors mozgásu pályarész közt végigvonuló lassu mozgásu pályaszalag arra való, hogy az ember ne legyen kénytelen hirtelen átugrani a sebes mozgásu járdáról az álló pályarészre. Helyenként korlátok vannak alkalmazva az ide-oda átlépés könnyitésére, biztositására. A gyors mozgásu pályarész két méternyi, a lassu 90 centiméternyi, az álló pályarész pedig 1.10 méternyi széles.
A mozgó járdaszalagok apró kis négykerekü szekereken nyugszanak; a szalag daraboknak félköralaku végei pontosan egymáshoz illenek; az egésznek olyan a képe, mint valami óriási, izületekből álló, lapos testü kígyóé, mely megszabott pályán gyűrűzik tova.
A mozgó járdát elektromos erő mozgatja. Mindenik szekér alatt egy-egy dynamo-gép van; ezek lassúbb, vagy gyorsabb mozgást hoznak létre a szernit, a mint a mozgató hengerek kisebb (Petite poulie motrice), vagy nagyobb (Grande poulie motrice) átmérőjüek.
Az egész szerkezet vashidaláson mozog, mely viszont faoszlopokra van erősitve, hogy így a zaj és a rázkódás csekélyebb legyen.
A mozgó járdára helyenként lépcsőkön, helyenként pedig mozgó feljárókon jut fel az ember, aztán külön-külön átjárókon megy át róla az útba eső kiállitási épületek első emeleti helyiségeibe. A járda zakatolva szalad alattunk a pavillonok mellett, a melyhez a legtöbb helyen lejárók vezetnek. A járda alatt, a járdát tartó oszlopok között nyüzsög az ember-raj, tolonganak a kocsi-sorok. A fel- és átjáró helyeket „állomásoknak” nevezik ugyan, de állomás voltaképpen nincs, mert – mint az elmondottakból is érthető – a járda állandó mozgásban van; állomásról csak annyiban lehet itt beszélni, a mennyiben az álló járdaszalag tizenegy helyen kiszélesedik a fel- vagy leszállás megkönnyitése kedvéért.
A mozgó járda vitelbére 50 centime, a melyért csak egyetlen körútat lehet tenni; a körút 20 perczig tart.
