Szemtanú a Lánchíd véres hajnaláról 1944 október 16-án

Hadifogoly áll előttünk, most tért vissza. Nem is beszél, hanem – vall! Mint, aki könnyíteni akar a lelkén.
- A Lánc-híd pesti hídfőkapujának tetején állomásoztunk hetek óta, légvédelmi tüzérek. A kormányzó proklamációja váratlanul ért bennünket, nem tudtuk, mitévő legyünk? A korareggeli órákban menetet pillantottunk meg a budai oldalon. A kihalt Fő-utcán közeledtek a hídhoz. Csak távcsővel tudtuk megállapítani, hogy munkaszolgálatosok, két honvéd és több SS-katona kíséri őket.
A híd közepéig meneteltek, mintegy száznyolcvanan lehettek fehér és piros karszalagosok. A híd közepén két német az első sor elé ugrott, majd felhangzott a vezényszó!
Beugrani!.... Gyorsan, gyorsan!”
Dermedten figyeltünk. A munkaszolgálatosok előbb nem mozdultak. Az egyik német géppisztolyával a korlát felé lökte az előtte állót, mire a németek elkezdték rugdosni, ütlegelni a szerencsétleneket és már kirepültek az első sorozatok a géppisztolyokból – Üvöltés hallatszott, néhányan összeestek, mások beugráltak a jeges vízbe. Borzalmas hangzavar: lövések…. dörgés… loccsanások… német káromkodás…. jajveszékelés.
Nagyokat csattantak az emberi testek a vízben, többen a pesti part felé menekültek, egész lövéssorozatok szaladtak utánuk. A hídfőnél álló németek géppuskával tüzeltek, két ember felbukott… három tovább szaladt. A főkapitányság felől akkor rendőregyenruhás alakok rohantak elő, hogy elvágják az útjukat: ezek nyilas karszalagot viseltek. A menekülők elvesztek: már hozták is vissza őket a hídra! A nyilas rendőrök maguk előtt taszigálták őket, amíg oda nem értek a véres kupacok elé.
A véres emberhalom mozgott: többen éltek még….
Az SS-legények hatalmas rúgásokkal terelték a visszahurcolt embereket a halottak és sebesültek felé, hogy ők hajigálják azokat a Dunába. Egy-két percig tartott a szörnyű munka, aztán felhangzott az: Einspringen! – vezényszó és – őket is elnyelte a víz…
A szemtanú abbahagyta a beszédet. Megtörli verejtékes homlokát és várja, hogy megszólaljunk. A szemében önvád sötétlik, amelyre – alig reményli a felmentést: igen…. egy jól irányzott ágyúlövés a magasból…. talán egy fenyegető erélyes hang… és a munkaszolgálatosok megmenekültek volna!....
Nem szólunk egy szót sem. Ő sem beszél többé. Lehorgasztott fővel kullog el….