Ismeretlen tettes ellen tette a feljelentést a Regnum Marianum leánykollégium, de az ismeretlen tettes nem maradt sokáig ismeretlen, kiderült, hogy Bencsik-Berkes Etelka, aki mint tanárnő jelentkezett a kollégiumban, majd utóbb bizalmasan megsúgta az ottlakó lengyel menekült nőknek, hogy ő tulajdonképpen Batthyányi grófnő – rendszeresen fosztogatta bentlakó társait. A detektívek már javában nyomoztak a házitolvaj után, aki a szekrényeket dézsmálta és még mindig senki sem gyanakodott az „Angliából nemrég hazatért grófnőre”, mikor – egy kollégiumi bentlakó felfedezte ujján a saját eltűnt briliáns gyűrűjét… Bencsik-Berkes Etelka így került a főkapitányságra, ahol bevallotta, hogy nyolc év óta szélhámosságból és csalásból él: elfogatása napjáig több millió forint értékű ékszert és ruhaneműt lopott és csalt össze. De az álgrófnő ügye ezzel sokkal szenzációsabb fordulatot is hozott. Tanuként hívták be a főkapitányságra az Andrássy-úti „Pharma” gyógyár-nagykereskedés üzletvezetőjét. Matsy Sándort, aki – feltűnő zavartan viselkedett. Matsy nem tudta, hogy miért hallgatják ki és ez lett a veszte, hamarosan bevallotta, hogy régebben gyógyszergyártással foglalkozott.

A bűnügyi osztályon érthető érdeklődést keltett ez a félig-meddig önkéntes vallomás, amelybe a rossz lelkiismeretű ember beleesett. Nyomban átadták a gazdasági rendőrségnek, ahol – mint régi ismerőst üdvözölték Matsy Sándort! Sokszor volt már nem egészen önkéntes találkozása a gazdasági rendőrséggel. 1936-ban pedig hat hónapi börtönre ítélték árdrágításért. Szombaton délelőtt mentek ki a gazdasági detektívek újságunk munkatársával együtt a „Pharmana” Andrássy-úti helyiségébe, hogy házkutatást tartsanak. Az eredmény felülmúlta a várakozást: megtalálták azt a kábítószercsempész-központot, amely után hosszú idő óta eredménytelenül nyomoz Közép-Európa minden országának rendőrsége. A „Pharmana” raktárában nem kevesebb, mint 12 kiló kokaint és ópiumot találtak. 35 kiló neo-salvarsant, óriási mennyiségű magyar s amerikai gyártású penicillint, valamint számokban alig kifejezhető értékű más gyógyszereket.

A detektíveket – hogy stílusos és időszerű kifejezést használjunk – nem kábította el az óriási lelet, hanem tovább vallatták Matsyt, aki azt is elmondta, hogy a veszedelmes kábítószerügynökök egész hálózatával dolgozott. Nem kellett sokáig várni, egymás után sorjában kopogtattak a „Pharmana” irodájában azok a zugügynökök, akiket a gazdasági rendőrség már régen keres! Azért jöttek és futottak bele a nyomozók karjaiba, mert át akarták adni a központban kokain- és ópium-megrendeléseiket. Közben őrizetbe vették a gyógyárunagykereskedés cégvezetőjét is, mert – cédulát tett ki az ajtóra, amelyben figyelmeztette az érkezőket, hogy vigyázzanak, „hekusok” vannak a helyiségben! A tőrbeesett ópiumügynökök részletes vallomást tettek. Elmondták, miként csempészték át a kórházak számára nélkülözhetetlen gyógy- és kábítószerek óriási mennyiségét az osztrák, jugoszláv és román határon! Vallomásukból az is kiderült, hogy a kábítószerek és a gyógyáruk német eredetűek, a sváb kitelepítő vonatok egyik ápolónője csempészte be azokat Németországból és adta el nemes valutáért Matsynak. A nyomozás most már több magas rangú tisztviselő ellen is kiterjed, akik, a rendőrség föltevése szerint, tudtak a sötét üzelmekről.