Elfogták Angyal László rákosligeti iskolaigazgatót, Petschauer Attila és 263 munkaszolgálatos hóhérját

A felszabadulás után igazolták és igazgatóvá nevezték ki.

A katonapolitikai osztály letartóztatta Angyal Lászlót (aki nem tévesztendő össze a hasonló nevű népszerű zeneszerzővel), az ukrajnai 101/4 munkásszázad parancsnokát, aki a kultuszkormány igazolása után a legutóbbi napokig mint igazgató-tanító teljesített szolgálatot a rákosligeti elemi iskolában.

Még 1942 elején történt, hogy a hírhedt Murai-Metzl Lipót Ukrajnába küldte a 101/4 munkásszázadot, Angyal László vezénylete alatt. A munkásszázad parancsnoka már útközben ütötte-verte és éheztette a munkaszolgálatosokat. A keretlegénységnek kiadta a parancsot, hogy a munkaszolgálatosokkal a legkegyetlenebbül bánjanak és súlyosan megbüntette azokat a katonákat, akik nem voltak hajlandók napról-napra kínozni a szerencsétlen fiatalembereket.

Angyal századában szolgált Petschauer Attila, a magyar kardvívás olimpiai bajnoka, a kiváló újságíró is. Ez a remek sportember katonai behívójára nyári ruhában és ballonkabátban ment el jelentkezni, mert joggal remélte, hogy sportérdemeire és magas kormányzó kitüntetésére tekintettel leszerelik és eltávozhat. Murai és Angyal azonban semmilyen kivételezést el nem fogadtak s Petschauert 263 társával együtt vagonba gyömöszölték. Angyal századparancsnok aztán mindent elkövetett, hogy világhírű munkaszolgálatosának életét minél elviselhetetlenebbé tegye. Ahány alkalommal csak eléje került Petschauer Angyal megkötöztette és súlyosan bántalmazta. Könnyű nyári ruhájában kellett végigszenvednie a 40 fokos orosz tél minden borzalmát.

Kurkszban a századot katonai építkezésre osztották be és Angyal kegyetlensége itt mutatkozott meg igazán. Munkaszolgálatosait napokon keresztül éheztette, dolgoztatta, ütötte-verte, alantasaival verette, azután „feküdj”-öt vezényelt és amikor a század tagjai hasonfekve a jeges pocsolyában fetrengetek, valamennyiüket személyesen összerugdalta, egyiknek a fejéről a másikra ugrott és nehéz csizmájával taposta a fájdalomtól őrjöngő munkaszolgálatosokat. Sokakat kiköttetett, meztelenül ugráltatott a hóban és nem volt az embertelen kínzásnak olyan körmönfont formája, amit ki ne próbált volna. Nem vitás, hogy Angyal kezdte el a magyarországi munkaszolgálatosok kínoztatását! A 101/4 számú „halálszázad” rendszerének csakhamar híre ment és sokan akadtak az ukrajnai munkaszolgálatos parancsnokok között, akik követték Angyal – ördögi példáját.

1942 május 4-én Angyal László újból összeköttette és a felismerhetetlenségig összeverte Petschauer Attilát, ugyanezen a napon gyilkolta meg Havasi Béla orvostanhallgatót és még több más munkaszolgálatost. A szörnyű embertelenség után végül is csak kilenc tagja maradt életben a századnak, kilenc ember a 261 közül!

A felszabadulás után Angyal László néptanító szolgálattételre jelentkezett.
A kultuszminisztérium szabályszerűen leigazolta és a rákosligeti elemi iskolához osztotta be. Másfél év után „a demokratikus népoktatás terén kifejtett érdemeinek elismeréséül” igazgatóvá léptették elő.

Nyugodtan élte életét Rákosligeten, abban a hitben, hogy a 263 munkaszolgálatos közül senkisem tért haza élve és így véres múltjának nincs már egy vádló tanúja sem. Azonban a megmenekült kilenc munkaszolgálatos nem feledkezett meg arról, hogy Angyal László több mint száz bajtársát, értelmiségit, orvost, ügyvédet, művészt, újságírót és fiatal tudóst küldött a halálba. Feljelentést tettek ellene és a katonapolitikai osztály hosszas nyomozás után a rákosligeti pályaudvaron elfogta az igazgató-tanító urat.
Murai-Metzl Lipót pribékje a népbíróság előtt felel tetteiért.