Baldholtz tábornoknak terített, megcsodálta Mária királynő kezeit és elkártyázta György görög király szivarját
Baldholtz tábornoknak terített, megcsodálta Mária királynő kezeit és elkártyázta György görög király szivarját Józsi bácsi, az amerikai misszió pincére
A kés megkoccan a tányér szélén, halk edénycsörömpölés, rövid szófoszlányok, valaki hangosan nevet: ebédidő az amerikai katonai misszió menzáján. Hosszú asztalok mellett ülnek az egyenruhás szerelők, küldöncök, garázs-alkalmazottak és kanalazzák a gőzölgő levest.
Alacsony, fehérkalapos pincér sürög-forog a székek és az asztalok között. Bancsó József ételhordó kiszolgál.
- Józsi bácsi, főzeléket!
- Levest kérek!
Mellélépek és halkan én is „rendelek”.
- Józsi bácsi, interjút kérek!
Nem lepődik meg, széles mozdulattal hellyel kínál és mellém telepszik.
- A múltamról? – kérdi
A puszták fia
Bólintok és Józsi bácsi, a „múlt időknek daliás alakja” mesélni kezd:
- Pusztai gyerek vagyok és kérem – kezdi a füle mögül leveszi a töpörödött, agyonhegyezett kis ceruzát. Ujjai között forgatja, beszél….
- Három falusi iskolát végeztem, azután feljöttem Pestre. Voltam itt én csaposfiú, boltiszolga, bankaltiszt és három napig kisegítettem a temetőben is. A bátyám Pólában a kaszinóban „fizető” volt, egyszer levelet kaptam tőle: „Kevés a személyzet, gyere le kisegíteni.” Leutaztam a kaszinóban. 1914 elején jöttem vissza, de akkor már a szakmában maradtam. Balatonfüredre készültem, egész nyárom itt dolgoztam, de… aztán: augusztus 1. Általános mozgósítás és én is bevonultam.
Tizennyolcban szereltem le, az Astoriában jöttem és itt aztán elkezdődött a karrierem.
Józsi bácsi gondosan megtörli az orrát, két könyökét az asztalnak támasztja, közelebb húz magához és „bizalmasan” mesél tovább:
- Az entente-újságírók laktak kérem az Astoriában. Itt is étkeztek, aztán csakhamar megszerették a Józsit. Tudtam velük beszélni…
- Tud angolul?
- Nem – mondja és olyan sértődötten néz rám, mint aki egészen ostobát kérdezett. – Tudtak ők németül, meg aztán magyaráztam kézzel így is…. úgy is… szóval: megértettek. Közben megjött az angol-amerikai misszió, felköltöztek az újságírók a Várba. Ott laktak a Guttmann-palota háta mögött. De hát a jó öreg Józsit nem lehet nélkülözni. Felvitték magukkal. Odajártam étkezni a Tárnok-utca 5-be. Itt szolgáltam fel az ebédet és a vacsorát, olyan nagy uraknak, mint Bandholtz tábornok, az angol Troupridge tengernagy és Gorton generális. Hamar megismertem őket, ők is megkedveltek engem. Tudtam, hogy Bandholtznak nem szabad ebéd után felsegíteni a köpenyt, tudtam, hogy Troupridge hogyan szereti a feketekávét. Minden délben amikor elmentek, Bandholtz tábornok megveregette a vállamat és furcsa accentussal ez mondta:
„Jozef, du bist ein gentleman!”
De nagy kitüntetés volt ez kérem…
A tengernagy csizmái
- De hát Troubridge tengernagy úrnak Bécsbe kellett utaznia. Mielőtt elutazott, megkérdezte, hogy akarok-e vele menni, mint komornyik? Másnap már Bécsben a Lichtenstein-palotában csomagoltam ki a nyolc hatalmas, kékre festett utazóbőröndöt. Mert hát volt ott mit kicsomagolni..
Józsi bácsi most fülemhez hajol, tenyeréből tölcsért csinál és úgy súgja:
- A tengernagy úrnak tizennégy pár csizmája volt. Mikor tovább kellett utaznia, búcsúzóul beajánlott a bécsi francia követségre.
Józsi bácsi nagyot sóhajt, meglebben a tányér alá dugott papírszalvetta.
A királynő kezei
- Múltak az évek – és a francia követségen keményen kellett dolgoznom. Itt már nemcsak díszes fogadások és parádék voltak, itt készült egy kicsit a középeurópai politika. Amikor Mária román királynő Bécsben volt és a követségre is ellátogatott, az italt én szolgáltam fel. Milyen gyönyörű, hosszú ujjai voltak, emlékszem, amint a pohár után nyúlt…Aztán Dolfuss tányérját is én cseréltem és Schussnigg poharába meg pezsgőt töltöttem…
- Mi volt a legérdekesebb élménye?
- V. György görög király látogatóban volt nálunk, de inkognitóban. Furcsa volt, hogy vendégeink díszes autókon, vagy fényes hintókon érkeznek és a görög király szürke ruhában, egylovas kocsin érkezett. Amikor elutazott, egy kövér szivart adott nekem.
- Elszívta?
- Nem, elvesztettem. Kártyán… De aztán kezdődött a cirkusz a szomszédban. Hitler jött és én hazautaztam Budapestre. Itt is a francia követséghez kerültem, de már csendesebb lett az élet… kitört a második világháború…
- Hány éves tulajdonképpen?
- Hatvankettő!
- Józsi bácsi, levest kérek! - hangzik az egyik asztal mellől.
És Józsi bácsi felugrik, zömök alakja eltűnik a konyhaajtó mögött. Gyors és pontos, mert kalandos életének egyetlen elve: a lelkiismeretesség. Lelkiismeretesen kiszolgált királynőket és tábornokokat, minisztereket és katonatiszteket s most lelkiismeretesen kiszolgál engem és az egyenruhás türelmetlen autószerelőt.