Izgalmakkal teli, többnapos tárgyalás után a népbíróság Jankó-tanácsa este háromnegyed hétkor vonult vissza, hogy meghozza ítéletét. A népbíróság bűnösnek mondotta ki Kovarcz Emilt a vád szerinti háborús bűntettekben és ezért kötéláltali halálra ítélte, egyben elrendelte vagyonának elkobzását.
Az ítélet rendkívül súlyos megállapításokat fűzött Kovarcz múltbeli szerepléséhez. Megállapítja az ítélet indoklása, hogy a Kovarcz- tárgyaláson teljes fény derült arra, hogy Szálasi paktumot kötött a németekkel arra, hogy a nyilaskeresztes párt német segítséggel magához ragadja a hatalmat.
Kovarcz Szálasi utasítására Winckelmannal való megbeszélés alapján vezette a szervezési munkálatokat és ennek a munkának eredménye lett, hogy 1944 október 15-én a nyilasok bitorolhatták a hatalmat. Ez a ténykedése Kovarcznak, a nemzet sírhantjára egy rögöt jelentett, minden megmozdulása vért, könnyet és szenvedést jelentett a magyar népnek.
- Kovarcz törvényen kívül helyezte önmagát – folytatta Jankó Péter tanácselnök az ítélet indoklását. A gyilkosságok sorozatát követte el másokkal. Vértől csepegő keze tüntette el a magyar politikai élet porondjáról Somogyit és Bacsót, ezt a két kiváló újságírót.
Törvénytelenül halálra ítéltette és kivégeztette Bajcsy-Zsilinszky Endrét és hőslelkű társait. Kovarcz működése következtében hulltak el ezrek és ezrek ártatlanul gyilkos pártszolgálatosok keze által. Kovarcz Emil szellemének gyümölcse a tízezrek leölése volt.
Az esküdtszéki terem közönsége feszült figyelemmel hallgatta az ítélet indoklását. Kovarcz halálsápadtan fogadta a népbíróság döntését, majd úgy ő, mint védője kegyelemért folyamodott.
Abban a pillanatban, amikor a bíróság tanácskozásra vonult vissza, a terem közönsége hatalmasan tüntetett a tömeghóhér ellen.
Pár perc múlva vonult be a népbíróság:
- A népbíróság nem találta kegyelemre méltónak, kérelmét elutasította! – fordult a halálraítélthez az elnök. – Közlöm önnel, - folytatta, - hogy az ítéletet két órán belül végrehajtják.
Kovarcz megtántorodott, fejét lehajtva, valamit mondani akart, de hang nem hagyta el a torkát. Ezután a fogházőrök közrefogták és elvezették.
Kovarcz Emilt már nem vezették vissza cellájába. A földszinti 28-as számú zárka már várta a közelmúlt idők legvéresebbkezű tömeggyilkosát, amelyet időközben siralomházzá alakítottak át.
A Markó-utcai fogház kisudvarán ezalatt felállították a bitófát. Megjött ifjabb Bogár János ítéletvégrehajtó két segédjével. A tárgyalóterem közönsége nem hagyta el a törvényszék épületét és levonult a fogház udvarára, ahol már rendőrkordon helyezkedett el. A járókelők is tudomást szereztek a nyilas rémuralom legsötétebb alakjának kivégzéséről, az utcáról is egyre többen jöttek. Az udvar szűknek bizonyult. A folyosók is zsúfolásig megteltek.
Már szürkülni kezdett, amikor levonult Jankó Péter tanácselnök vezetésével a népbíróság. Megjöttek a hatóságok emberei. Hét óra 40 percet jeleztek az óramutatók, amikor a fogházőrök megbilincselve hozták Kovarcz Emilt.
Jankó Péter tanácselnök rövid néhány szóval ismertette az ítéletet a rogyadozó, falfehér, sápadt tömeggyilkos előtt, majd átadta a népügyésznek az ítélet végrehajtása céljából.
Kovarcz Emil, az egykori „totális hadbaállítási miniszter” Szálasi minden gazságának és borzalmának megtestesítője és végrehajtója a következő pillanatban már ott függött a bitófán.
Jól kiérdemelt sorsa beteljesedett. Az orvosok tizennégy perc múlva megállapították a halál bekövetkezését.
A közönség hangosan éltette a demokratikus Magyarországot és a népbíróságot.