Tudósítás egy népbírósági tárgyalásról
.... meghatódott arcú, könnyes szemű hallgatók töltik meg a tárgyalóterem padsorait. Sokan virágcsokrokat szorongatnak, mások rántottcsirkével telt kosarakat tartanak készenlétben, megint mások halkan dicshimnuszokat énekelnek. De mindenki mosolyog a könnyein keresztül, amikor felpattan a terem ajtaja s a hatalmas délcegtermetű vádlott bekíséri két fegyőrét. Rövidesen megjelenik öt megtört, szomorú férfiú s helyet foglalnak a pulpituson.
A Népbíróság kihallgatása kezdetét veszi.
Vádlott az első szó jogán bejelenti, hogy nem óhajtja ütni-verni a bíróságot.
- Senkire sem haragszom - mondja – s célom nem a büntetés, hanem a kedélyes eszmecsere.
Vádlott ezek után ráparancsol az ügyészre, hogy mondja el vádbeszédét. Mialatt az ügyész a vádlott érdemeit méltatja a közönség köréből többen fehér galambokat engednek fel. A háttérben egy gyermekkórus énekelni kezd.
A vádbeszéd elhangzása után a vádlott kérdéseket tesz fel a tanácselnöknek, aki habozva előadja, hogy ő semmiről sem tehet, ő a vádiratot készen kapta.
Vádlott előtt a tanácselnök jelleme már néhány markáns kérdés után tisztán áll. Az egyik szavazóbíró most a Népbíróság védelmében szólal fel, kijelentvén, hogy ők semmiről sem tehetnek, mert felsőbb utasításra ültek össze. Vádlott azonban ezt a védekezést nem fogadja el s erélyesen rászól a tanácselnökre, hogy hirdessen ítéletet.
A Népbíróság visszavonul. Vádlott ezalatt lelki vigaszt nyújt a hallgatóságnak. Néhány perc múlva a bíróság kihirdeti, hogy Vádlottat az ellene emelt hatvanrendbeli gyilkosság vádja alól felmenti, de jegycsalásért 8 havi börtönre ítéli.
Vádlott kijelenti, hogy az ajánlatot elfogadja, azzal a kikötéssel, hogy a 8 hónapot Lillafüreden ülheti le a Kékes-szállóban.
Minthogy ebben megegyeztek, vádlott a bíróságot szabadlábra helyezi s fogadja a tárgyalás hallgatóit, akik kézcsókra járulnak hozzá.