A politikai rendőrségen tegnap befejezték Rátz Erzsébetnek, Rátz Jenő lányának, az „Egyedül Vagyunk! egyik leguszítóbb munkatársának kihallgatását. Rátz Erzsébet elmondotta, hogy ő sohasem volt meggyőződéses jobboldali és hogy az Egyedül Vagyunkhoz került, az csak azért volt, mert újságíró akart lenni és máshová nem vették fel. Ezután elmondotta, hogy az „Egyedül Vagyunk”, mielőtt az újságírói pályáját megkezdhette, kiküldte tanulmányútra Németországba, hogy megismerhesse a német-újságiró módszereit. Mikor hazaérkezett Németországból, akkor szállták meg Magyarországot a németek és ekkor kezdett a szélső jobboldal felé orientálódni. Apja lakásán többször találkozott Imrédyvel és Szálasival is.
- Nem tartom magam bűnösnek, - mondotta Rátz Erzsébet – mert nem voltak politikai elveim, pénzért írtam, és ha a baloldali lapoktól több pénzt kaptam volna, éppen úgy írtam volna baloldali beállítottságú cikkeket.

Terhelő bizonyítékokat és több tanút állítottak vallomása ellen. Így például az egyik tanú kijelentette, hogy 1944. március 19-én, egy nappal hazaérkezése előtt, mikor a német csapatok megszállták Magyarországot, Rátz Erzsébet egy németországi magyar családnál mosolyogva jelentette ki, közölték vele a megszállást: „Igen, ezt én előre tudtam, hiszen apám és én évek óta ezért dolgozunk.”

Kiderült róla, hogy „a magyar szellemiségű és a hungarizmust elősegítő cikkei miatt is pénzjutatást és ösztöndíjat kapott Kolosváry Borcsától. Rátz Erzsébet egész kihallgatása alatt pökhendien viselkedett, többször kikérte magának, hogy „mindenféle kérdésekkel zavarják”, egyéként nem érti, hogy miért tartják börtönben. Arra a kérdésre, hogy amikor a német megszállás után összegyűjtötték a baloldali újságírókat a horthyligeti internáló táborban, miért éppen ő írta a legvéresebb és a leguszítóbb cikkeket róluk, azt felelte:
- Úgy éreztem, hogy a kormánynak ez az intézkedése szükségszerű, mert az új magyar állam belső rendjét veszélyeztetné, ha ezek a baloldali újságok szabadon megírhatták volna véleményüket.