Tagadja bűnösségét a magyar színészet megrontója

Kiss Ferenc a Zeneművészeti Főiskola pódiumán 1945 november 26-ikán… Évekkel ezelőtt, régebben, amikor itt megjelent, tapsot kapott. Most szikrázó szemek tagadják a nézőtérről. Sokan vannak a teremben Kiss Ferenc volt kollégái közül.

A „Feri” itt áll a bíróság előtt. Körülnéz a pódiumon, de nem olyan biztonsággal és fölénnyel, mint azelőtt. Egymás után szomorúan válaszol a kérdésekre. Csetlik-botlik a pódiumon. Súgó nélkül kell szerepét eljátszania.

És kiderül róla, hogy nem a Falu rossza volt, nem is Cyrano, hanem III. Richard. Igen, ez a szerep illik hozzá legjobban. III. Richard, a rút és púpos király. Mielőtt megjelentek a szellemek, azoknak a szellemei, akiket meggyilkoltatott, vagy öngyilkosságba kergetett, akiket tönkretett, vagy elárult, akiket riposztolt, vagy megcsalt.
Feszeng, gyötrődik, amikor az ügyész ráolvassa a vádakat, a bűnöket.

Kiderül, hogy az egykori teljhatalmú diktátor nem volt válogatás az üldözésekben. Üldözött ő politikailag, művészileg, sőt üzletileg is embereket, fajra és felekezetre való tekintet nélkül. Most gyáván lapul. Bezzeg tavaly a híradó-filmen mosolyogva szorongatta Szálasi kezét, majd hogy kezet nem csókolt neki!

Egymásután fognak megjelenni a pódiumon a tanuk és a fejére olvassák bűneit. Azt hitte, mint kamarai elnök elérte élete legnagyobb szerepét, amelyért mindenkit legázolva, önzően harcolt. Rosszul számított: igazi nagy szerepére most kerül sor a Népbíróság előtt. Kamarai elnök korában nem törődött sok ember életével, most harcolnia kell a saját életéért. Az élő tanuk megteszik majd a vallomásukat, akik meghaltak, azoknak csak a szelleme jelenik meg a vádlón… Kiss Ferenc, a magyar színjátszás árulója, most felel tetteiért.


Az első két világháborús főbűnös. Bárdossy és Imrédy perében a népbírák meghozták az ítéletet, harmadiknak ma Kiss Ferenc került sorra. Már a korareggeli órákban ember-ember hátán tolongott a Zeneakadémia körül, hogy fültanúja legyen annak, amikor számonkérik Kiss Ferenc bűneit. Feltűnően sok író, művész, színész ül a padsorokban. A korai idő ellenére egyre hömpölyög a tömeg. Megállapítható, hogy lényegesen nagyobb az érdeklődés, mint az előző két háborús főbűnösök tárgyalásánál.

Falfehéren….

Háromnegyed nyolc órakor egy feketére lakkozott személykocsi állott meg a Zeneakadémia mellékbejárója előtt. Alföldy László rendőralezredes lépett ki elsőnek az autóból. Őt követte Kiss Ferenc. Nagyon lesoványodott és erősen megőszült. Szinte besurran az épületbe. A népbírósági tanács a kitűzött időpontban vonul be és foglal helyet az emelvényen dr. Molnár Sándor vezérletével. Az emelvényről jobbra Fontány Ferenc népügyész, mellette Nagy Adorján, a Nemzeti Színház rendezője, mint politikai ügyész kapott helyet.

Pont nyolc óra 10 percet mutatnak az órák. Alföldy László vezeti a bíróság elé Kiss Ferencet, aki mögött két fogházőr halad. Most már nincs bilincs rajta, pár perccel az előállítás előtt leszedték kezéről. Falfehéren áll meg a bírói emelvény előtt, szertartásosan meghajol, amikor megpillantja egykori kollégáját, Nagy Adorjánt, egy pillanatig meghökken, azután izgalmát lefojtva, mélyen hajbókol előtte. Megfordul, jobbra tekint, rengeteg színésztársát ismeri fel. Egy árnyalattal még sápadtabb lesz, majd vérrózsák ülnek arcára, mély lélegzetet vesz, kidülleszti mellét, látni, hogy arca megvonaglik. Zavarában a kezében lévő kék borítékban lévő iratcsomót szorongatja.
Amikor az elnök végez a személyi adatok felvételével. Kiss Ferenc hátratekint, a közönség felé, látszik az arcán, hogy ezúttal nem örül a „táblás háznak”.

A bűnlajstrom

Az elnök utasítására a jegyző felolvassa a vádiratot. Kiss Ferenc mereven figyeli a jegyzőt. Egy-egy súlyosabb vádpontnál Kiss Ferenc arcán az izgalom vibrál. Nagyokat nyel és mélyeket lélegzik. A vádirat nyolc pontban sorolja fel a hírhedt színészkamarai diktátor bűnlajstromát. A terjedelmes vádirat szerint Kiss Ferenc egész színészi képességet, magánéletét s közhivatali állását a szélső jobboldali eszmék szolgálatába állította. A magyar színészetet fenntartás nélkül kiszolgáltatta a fasiszta világnézetnek és a színházat propagandaeszközzé süllyesztette. 1944. október 15-ike után a Városi Színház díszelőadásán felemelt karral üdvözölte a hallgatóságot és nyilas eszmét dicsőítő költeményt szavalt el. Október 19-én átvette a Nemzeti Színház vezetését, november 2-án a színészügyek kormánybiztosa lett.

- Mérhetetlen károkat okozott, színi kultúránknak azzal – mondja a vádirat - , hogy parancsot adott a Nemzeti Színház Múzeumának a kitelepítésére. Propagandatevékenységét még az ország felszabadítása után sem hagyta abba. 1945 januárjában a bécsújhelyi rádióban felolvasta a nyilas „Miatyánk” címen ismert, Szálasit dicsőítő költeményt. Mint a Színművészeti Kamara elnöke és a filmügyek miniszteri biztosa, lehetetlenné tette nemcsak a zsidó, hanem a zsidószármazású színészek szereplését is. Ugyanúgy, mint október 15-e előtt a kormányzót dicsőítette, később körülhozsannázta Szálasit.

A vádirat részletesen foglalkozik Karády, Békefi és Jávor szenvedéseivel, akik Kiss Ferenc aknamunkája következtében oly sok meghurcoltatásban részesültek. Horváth Árpád tragikus halálában és színész élgárdánk egy részének elnémításában Kiss Ferenc vezető szerepet játszott.

Kiss Ferenc vallomása

A vádirat elhangzása után az elnök elkezdi Kiss Ferenc kihallgatását.
- Bűnösnek érzi-e magát?
Kiss Ferenc pillanatokig hallgat. Kínos csend. Az elnök várja a választ. Végül Kiss Ferenc erőt vesz magán, de nem válaszol a feltett kérdésre. Az elnök megismétli a kérdést, mire Kiss Ferenc a következő választ adja:
- Egyrészt, mert a vádiratban terhemre megállapított cselekmények még azok valódisága esetén sem voltak a tett elkövetésekor bűntettnek minősíthetők, másrészt mivel tevékenységemmel jóhiszeműen mindig a magyarságot szolgáltam, ezért, ha hibáztam volna is, szubjektív nem érzem magamat bűnösnek.

Az elnök a vádpontokra tesz fel kérdéseket, Kiss Ferenc gondolkodás nélkül válaszol, sorjában tagad mindent. Tagadja, hogy mint a Színművészeti Akadémia igazgatója a numerus clausus mellett foglalt állást.
Az újpesti színházavatás uszító beszédét olvassák most fel.
- Elmondta?
- Igen.
- Elszavalta a Solymossy Eszter vére című verset?
- Igen.
Ezután felolvassák az Új Magyarságban megjelent nyilatkozatát, amelyben a nyilas Magyarország mellett szólalt fel.
- Így volt?
- Nem. Több mindent a számba adtak az újságírók.
- Miért nem igazította helyre?
- Az akkori zűrzavaros idők miatt.
Kiss Ferenc tagadja, hogy a nyilas miatyánkot úgy szavalta volna el, hogy „Jöjjön el a te hungarista nyilas országod.
Fontány Ferenc ügyész közbeszól:
- Majd tanukkal fogom bizonyítani.
Színésztársai üldözésével kapcsolatban Kiss Ferenc azt vallja, hogy nem ő, hanem a kamara főtitkára jelentette fel őket. Jávor, Horváth Árpád és Karády ellen pedig nem lett semmiféle kijelentést.
Egy éles női hang szól közbe a nézőtérről:
- És Békefi László ellen mit tett!
Ezután bevallja Kiss Ferenc, hogy a nyilasok kormánybiztossá nevezték ki, de megint tagad és azt mondja, hogy semmiféle intézkedéseket nem eszközölt – ami nagy derültséget kelt.
A tárgyalás tart.