Nagy Vince politikai ügyész három órán át vallatta a volt „nemzetvezetőt”
A briganti-uralom évfordulójának délutánján, az egykori „Hűség háza” előtt, kora délutáni órákban, egy autó állott meg. Hárman szálltak ki a gépkocsiból: dr. Nagy Vince ny. belügyminiszter, Szabó Ferenc dr. népügyész és egy fiatal leány: a jegyzőkönyvezető. Gyorsan besiettek a politikai rendőrség kapuján, ahol már várták őket a hivatalos urak, akik tudták, hogy Nagy Vincze dr., a Szálasi-bűnper politikai ügyésze, megkezdi a magyar történelem legsötétebb alakjának politikai síkon mozgó kihallgatását.
A következő pillanatban egy-egy detektívvel az oldalán, lehorgasztott fővel belépett Szálasi Ferenc, Magyarország egykori főnyilasa. Keze megbilincselve, szürke zakóban, zöld ingben, nyakkendő nélkül áll Nagy Vincze íróasztala előtt.
- A népügyészség megbízásából hallgatom ki önt. Megengedem, hogy leüljön! – szólt Nagy Vince Szálasihoz.
A kíséretben lévő urak eltávoztak a szobából, csak az ügyészség és a jegyzőkönyvezető maradt bent. Nagy Vince dr. megkezdte Szálasi kihallgatását.
„Tudja milyen nap van ma?”
- Tudja milyen nap van ma? – hangzott az első kérdés.
Szálasi felemelte a fejét, egy pillanatig habozott a válaszadással, azután kijelentette:
- Igen!....
- Tudott aludni ezen az éjszakán? Lelkiismerete engedte aludni? Tudja, hogy romlásba vitte az országot?.... – peregtek a kérdések.
Szálasi gondolkozik. Elfojtott izgalom ül az arcán, majd cinikusan, - anélkül, hogy a politikai ügyészre tekintene – halkan megszólal:
- Természetesen, tudtam aludni.
- Látta a várost? Látta a pusztulást? Nincsenek hidaink, romokban hevernek a legszebb épületek, pusztulás mindenfelé….
- Nem láttam! – válaszolja Szálasi mély zavartsággal.
- Lehet, hogy nem is fogja többé látni! – csap le reá Nagy Vince hangja.
Szálasi hallgat. Hol a plafonra, hol a földre szegzi tekintetét.
- Szeretné megtekinteni a várost?
Válasz nincs. Szálasi konokul és mereven tekint maga elé.
- Na akkor majd én maga elé rajzolom Budapestet – folytatja Nagy Vince. Maguk elpusztították Budapestet, vele együtt az országot.
Kietlenné tették ezt a gyönyörű országot, mert maguk a németek szolgálatára állottak és szembefordultak a kormányzói kiáltvánnyal. A siralom völgyévé alakították át szép hazánkat….
Szálasi izeg-mozog helyén, kínosan feszeng, majd erőt vesz magán és így válaszol:
- Kérem, én ezekkel a vádakkal szemben a tárgyaláson fogom védelmemet előadni….
Ez egyébként ismételten visszatérő mottója a főbrigantinak. Ha sarokba szorítják a kérdések, akkor a kibúvó mindjárt ott van: „Majd a tárgyaláson védekezem.”
Ez volt bevezetője Szálasi kihallgatásának. De Nagy Vince ezután megkezdte Szálasi részletes kihallgatását, amely hivatalos titkot képez.
Bűntudat nélkül
A benyomásairól kérdezzük a politikai ügyészt. Kérdésünkre a következő érdekes felvilágosításokat adta:
- Szálasi kihallgatása mintegy három órát vett igénybe. Összbenyomásom az, hogy magatartásával igyekezett egy középutat betartani. Nem volt kihívó, vagy pökhendi, de megalázkodó sem. Ami legjobban meglepett, egy pillanatig sem éreztem szavaiban és hangjában a bűntudatot. Igyekezett kibúvókat találni a kényesebb kérdéseknél.
- Kérdéseim pergőtűzszerűen rohamozták Szálasit. Látszott, hogy felkészült a legtöbb kérdésre. Ha kérdéseim meglepték és nem tudott elfogadható válaszokat adni, akkor arra hivatkozott, hogy majd részletes védekezését a tárgyaláson fogja előterjeszteni. Amikor erélyesen rászolgáltam, hogy ne kerteljen és ne térjen el a tárgytól, sokszor háromszor-négyszer kellett feltennem egyes fontos kérdéseket, vagy azzal tért ki, hogy „erre pontosan megfelel a naplóm”, vagy „majd a tárgyaláson adom meg a választ….” Látszott, hogy tart tőle, hogy ellentmondásokba keveredik, időt akart nyerni.
Nem engedem, hogy gondolkozzék, feleletét nyomban gépre diktáltam.
- Valami kiemelkedő részletre kíváncsi a közvélemény! – jegyeztük meg.
- Volt két igen kényes téma, amelyeknél már nem is kérdések és feleletek hangzottak el egymással szemben, hanem éles és izgalmas politikai viták, amelyekben természetesen én voltam az offenzív és Szálasi a védekező fél. Az egyik ilyen gondolatkör a Hubay-Vágó féle törvényjavaslat.
Ezt a szégyenletes javaslatot – amelyet Szálasi a Csillagbörtönből való szabadulása után helyeselt és elfogadott – azzal igyekezett védeni, - hogy Kossuth-tal hasonlította magát. A nyilasok nemzetiségi javaslata azonos a nagy szabadsághős tervezetével. Képzelhető, mennyire felháborított ez a teljesen hamis teória. Figyelmeztettem rá, hogy Hubay és Mecsér annak idején közölte vele, hogy a német tervek szerint Hitler Európát kis népi államokra akarta szétbontani. Így Magyarországot is. A dunántúli sváblakta területet Németországhoz akarta csatolni Hitler. A fennmaradó Magyarország politikai, katonai és gazdasági irányítását Berlinhez akarta láncolni. Kossuth ezzel szemben Duna-konföderációt hirdetett, magyar-szerb-román szövetséget, a három állam teljes szuverenitásának fenntartásával. Berlintől és Bécstől teljesen függetlenül.
Szálasi semmit sem tudott felhozni elméletének védelmére. Nagyfokú politikai tudatlanságot árult el, vagy megszorult bűnös kapkodására volt jellemző, hogy Kossuth Lajossal akart védekezni.
- Milyen lélektani megfigyelést szerzett? – hangzott újabb kérdésünk.
- Lélektanilag érdekes, hogy csak akkor nézet szemem közé, amikor éles és határozott kérdésekkel fordultam hozzá. A kihallgatás nagy részében vagy a fejem fölé bámult, vagy a cipője orrát nézte.
A hatalom átvétele
- Egy másik éles összecsapás a hatalom átvétele, kérdésében zajlott le. Szálasi igyekezett a német fegyveres segítség jelentőségét csökkenteni. Hihetetlenül nagyképű volt ebben a pillanatban ez a politikai gonosztevő, amikor kijelentette:
- Nekem nem volt szükségem arra, hogy október 15-én a németek tankokkal és fegyverekkel segítsenek.
- Ön a hatalomátvételt a német erőszak segítségével hajtotta végre! – jegyezte meg Nagy Vince.
- Ez nem volt erőszak! – válaszolta Szálasi. Elég erős volt a pártom, hogy idegen segítség nélkül átvegye a hatalmat.
Ezután államjogi kérdésekre terelődött a kihallgatása. Szálasi fennhéjázóan jelentette ki, hogy ezek igen nehéz problémák, mire Nagy Vince erőteljesen rendreutasította a főnyilas „testvért”.
- Vegye tudomásul, hogy mi legalább annyira ismerjük az államjogot, mint ahogyan a maga zavarosfejű agyának elképzelésében él.
Szálasi a továbbiakban tagadta, hogy Horthyra a német fegyveres felvonulás erőszakot gyakorolt volna. Arra a kérdésre, hogy vajon a német Tigrisek, az SS alakulat október 15-i felvonulása gyakorolt- e nyomást Horthyra, vagy az ő ünneplésére történt és díszlövések voltak-e Lázár testőrtábornok védekező csapatira zúduló sortüzek. Szálasi adós maradt a felelettel. Egykedvűen bámult a plafonra, zavartan pislogott és csak szajkó módra ismételgette:
- Majd a tárgyaláson!....
Késő esti óráig tartott Szálasi kihallgatása. Dr. Nagy Vince felállt helyéről. A detektívek jobbról-balról karonfogták az államgyilkost.
- Vezessék vissza cellájába! – adta ki az utasítást a politikai ügyész.
Szálasi lassú léptekkel, lehorgasztott fővel ment ki a szobából…