Hogyan jut a pesti ember tüzelőfához? Feketén. Kik árusítják a fekete fát? Környékbeli svábok. Hogyan jutnak a svábok a piacra hozott fához? Kétféle módon.

Az egyik mód: Pesthidegkút környékén és a Hűvösvölgyben holdvilágos éjjeleken és pirkadó hajnalokon fejszecsapásoktól hangosak az erdők. A svábok „döntik a fákat”. A tisztáson szekértengely áll, a gebe a bokrok között lábon állva alszik. A korareggeli járókelő lépései közelednek valamelyik erdei mezsgyén, füttyszó hangzik fel, mint ha madár ébredne álmából. A füttyjelzést átveszik és tovább adják a többi jómadarak, mint az afrikai négerdobosok a tam-tam intő jelét.

Erre megszűnik a baltázás, csöndben befogják a gebét és a felrakott szálfákat a faluba fuvarozzák. Pár nap múlva hasábokba fűrészelve már a pesti utcán kapható a fa mázsánként 1400 pengőért! Egy kocsirakormány 8 mázsa. Ha alkalom volna lemérni, kiderülne, hogy csak öt mázsa…

A másik mód: kora tavasszal rengeteg fa derekáról vastag szalagokban lehántották a fa bőrét. A megnyúzott fa nedvkeringése megállt, ágai leszáradtak. A gallyazás megengedett dolog. Szepi nyár végén felmászik a fára és letöri az élettelen ágakat. A mutter ráhordja a kocsira.
Gyakran veszekedés kíséri a műveletet.
- Ez megvan enyém fa! Mink megjelelte még március!
Azaz, ők hántották le a fa kérgét. Tehát az ő joguk eladni és a megölt fáról szedett karvastagságú rőzsét mázsánként 1000 pengőért.

A fuvarosok is árusítanak fekete fát. Ez fehér fából lett feketeáru.
A fuvaros részben a rögös ülés alá, a „feralógba” tüntet el a rakományból, részben külföldi haverok háza előtt hullajt el belőle jócskán. Este az üres kocsival összeszedi a fát és reggel fenti áron eladja.

Így jut tüzelőfához a város népe. Már aki meg tudja fizetni az árát.

József Jolán