Az utóbbi években vivott háborúk elegendő anyagot adnak arra, hogy megitélhessük, vajjon a mostani tökéletesitett fegyverek lövegeinek nagyobb-e romboló hatásuk, mint a régebbieknek.
A spanyol-amerikai és a dél-afrikai háború erre vonatkozó adatainak megbirálásánál különbséget kell tenni azok közt, a kik a csatatéren, a sebesülés után azonnal meghaltak és azok közt, a kik csak később haltak el sebeikben.
Az első esetet illetően az angol hadügyi hivatal közlése szerint a dél-afrikai háborúban minden öt angol sebesültre egy halott esett. Régebbi háborúkban, például a solferinói csatában ugyanolyan volt az arány s a franczia-német háborúban 1870-ben hasonlókép. A spanyol-amerikai háborúban, Santiago de Cuba előtt a különböző csapatoknál 7-3 sebesültre esett egy halott, tehát a középszámitás itt is ezt az arányt adja: 1:5-höz.
Ebből kiviláglik, hogy a most használt lövegek csak ép oly arányban ölik meg az embereket, mint az azelőttiek s igy az emberiesség semmit sem nyert használatukkal.
Viszont azonban tény az, hogy a sebesülés után, a katonai kórházakban meghaltak száma most sokkal kisebb, mint régebben volt. De ez nem annyira a mai kis kaliberü lövegeknek tulajdonitható, hanem más tényezőknek, első sorban a sebészeti tudomány vivmányainak, a sebek helyesebb kezelésének, míg a lövegek rombolása csak annyiban enyhébb, mint hajdan volt, hogy ha nem sértenek fontos belső szerveket, a sebek kisebbek, a vérzés nem oly erős s igy a sebesültek gyógykezelése könnyebb.
A délafrikai háborúban, egyes kórházakban a sebesültek negyven százaléka térhetett vissza öt heti időn belül a csapatokhoz. Ezeket tehát – katonai szempontból szólva – a boerok nem sebesitették meg elég erősen, mert a lövés czélja a csatában nem is az, hogy megölje az ellenséget, hanem legalábbis az, hogy a háború további folyamára, vagyis legalább hat hónapra harczképelenné tegye.
Hogy a gyógyulások nagyszámában fő része az orvosi tudománynak van, az abból is látszik, hogy a khinai-japán háboruban is száz sebesült japáni közül több mint 30 gyógyúlt föl rövid idő alatt, pedig a khinaiak régi módi nagy kaliberü fegyverekkel lőttek.
A délafrikai háborút tekintve, csodálatos az angol ágyúk golyóinak csekély hatása. Míg a krimi háboruban az összes sebesülések 43%-a esett az ágyúk rovására, az 1870-71-iki háborúban pedig 25 százalék, addig Mac Cormac angol katonaorvos adatai szerint ezer angol ágyúlövésre csak 12 halott és 40 sebesült boer esett.
Paardebergnél pedig Cronje 4000 emberével tiznapig állotta 120 ágyu tüzét, tehát 33 boer esett csak minden angol ágyura és mégis, alig volt nehány köztük, a ki ágyúgolyótól sebesült volna meg.
