|
A Byrnes-Wallace párbaj a világpolitika előterében
Páris, szeptember 15. A világpolitikai fordulat, amely vasárnap lepte meg Párist, az amerikai elnök nyilatkozata. A dolog azzal kezdődött, hogy Byrnes külügyminiszter Stuttgartban körvonalazta az amerikai külpolitikát a német kérdés megoldására vonatkozóan. Ezután történt, hogy az amerikai kormány egy másik tagja, Wallace kereskedelmi miniszter, nagy feltűnést keltett beszédében, szembefordult az angol imperializmus közelkeleti politikájával és barátságot sürgetett a Szovjetúnióval. Ez a Walace-beszéd bombaként hatott s általában az volt a helyzet, hogy az a bomba felrobbantotta az egész Byrnes-féle külpolitikát. Amikor Truman elnököt megkérdezték, mit szól a Walace-beszédhez, az elnök azzal tért ki a válaszadás elől, hogy azt mondta: - Minden amerikai miniszterelnöknek jogában áll nyilatkoznia. Az elnök e szavait általában úgy értelmezték, hogy elejtette Byrest a külpolitikájával együtt. Angliában már arról beszélte, hogy ha az Egyesült Államok elszakadna Angliától, hogy közeledjenek a Szovjet-Unióhoz, akkor az egész világpolitika gyökeresen megváltozik. Erre következett be azután a legújabb fordulat: Byrnes olyan erélyesen tiltakozott Truman elnöknél, hogy az elnök soron kívüli sajtóértekezletet hívott össze s azon nyilatkozatot olvasott fel, melyben határozottan Byrnes mellé állott. A Párisba érkezett hírek szerint az amerikai külügyminisztérium a Washingtonban akkreditált nagykövetségeket is biztosította arról, hogy az amerikai külpolitikában nem történt eltolódás. A párisi amerikai delegáció köreiben Byrnes „nagyszabású győzelméről” beszélnek, más diplomácia körökben azonban azon a nézeten vannak, hogy az győzelem többet ártott Byrnesnek, mint amennyit használt, még az esetben is, ha Walace ezek után lemondana, mert a válság eseményei megrendítették a bizalmat az USA külpolitikájának állandóságában. A magyar ügyben az az esemény, hogy a csehszlovák delegáció kezd aggodalmaskodni: sikerül-e bevétetni e magyar békeszerződésbe a 200.000 szlovákiai magyar kiutasítását. A magyar békeküldöttségben az az álláspont alakult ki, hogy ha ez sikerülne Csehszlovákiának, semmivé foszlana az Atlanti Chartába vetett hit és egyetlen biztosíték arról, hogy a békeértekezleten igazságosságra törekedtek. A magyar békedelegáció bizonyos várakozással tekint az elé az amerikai nyilatkozat elé, amely a magyar-csehszlovák ügy kapcsán fog elhangzani. Hogy a csehszlovákok milyen félelemmel néznek elébe ennek az amerikai deklarációnak, azt mutatja az a tény, hogy Clementis külügyi államtitkár mindent elkövet annak érdekében, hogy az amerikai nyilatkozatra még a vita kezdetén válaszolhasson. A békeértekezlet olasz bizottságában Molotov kijelentette: - Senkinek sem szabad Triesztet katonai támaszponttá tenni. Molotov azt kívánta, hogy Trieszt legyen semleges, de kormányzását ne a nagyhatalmakra, hanem a helybeli lakosságra bízzák. Az angol tervről azt mondta, hogy gyarmat módjára akarja kormányozni Triesztet. Követelte, hogy a Triesztre vonatkozó megegyezés után harminc napon belül vonják ki az idegen csapatokat Trieszt területéről. Egyebekben kijelentette, hogy a görögországi népszavazás szabálytalan volt és az angol csapatok nyomása alatt történt. Ezzel szemben a bolgár népszavazás teljesen igazságos volt, a szovjet csapatok tartózkodtak a beavatkozástól. Márjáss Viktor |