Vissza a talajgyökérhez!- Még él a rögvalóság, még él a rögeszme!- Szálasi távirata a Tennóhoz!- A hungarista nemzetvezető utolsó nyilatkozata!
Örökre kiküldött munkatársunk jelenti:
Döngő, acélos léptekkel menetelünk sok-sok hungarista testvéremmel, zárt sorokban, új utak, új célok felé. Kísérőink szuronyán megcsillan a májusi napfény és feltárul előttünk a marhavagonok ajtaja. Egyszerre feltűnik előttem egy ismerős arc. Igen, ez ő, a Vezér! Mögötte, mint komor testőrség, két géppisztolyos katona. Módunkban volt néhány szót váltani vele.
-Igen,- mondotta hungarista daccal- visszatérek Budapestre! Mindent ott folytatok, ahol abbahagytam. Állandó székházam ismét az Andrássy út 60 alatt lesz! Remélem, ott összes régi hűséges munkatársammal találkozni fogok! Ott lesznek velem, ott lesznek mellettem.!
Mikor ezeket mondja, és arca csupa sugárzó pesszimizmus. Egy kis cédulát csúsztat a kezembe.
- Távirat a Tennóhoz!...Kérem, juttassa hozzá valahogy…
Belepillantunk a cédulába. Egy rövid mondat az egész: „Jobb minél előbb túlesni rajta. Szálasi.” Az egyik őr most csöndesen megtaszítja hátulról a vezért:
- Mozgás, mozgás!...
Igen, ez az ő jelszava! Mozgás és lendület. Elindul. Utánanézek és a karom akaratlanul hungarista üdvözlésre lendül.
- Kitartás! Győzünk! Úgy éljen Szálasi!...
Békeffi István
