|
A Népbíróság halálra ítélte Murait a nagykátai hóhért
Márciusvégi kora reggel. A láthatár még ködbe vész, de a nap feltörő sugarai már melengetik a didergő, fázós járókelőket.
A Városliget felől szél kerekedik. Tölcsért formál a felkavart romok porából. Üszkös égett szag terjeng a levegőben… A nép ítél! ... Itt vonul el előttem fekete rajokban, egyre sűrűbben. Mind ide tartanak, mintegy végeláthatatlan processziós menet, a Zeneakadémia felé. Ők a megalázottak, a megkínzottak, az éhezők, a fázók, a lerongyolódottak, az ártatlanul legyilkoltak életben maradt hozzátartozói. Most ítélni jöttek… Igen; a nép ítél. Ők, akik most itt ülnek a Zeneakadémia széksoraiban. Sápadt, kiaszott arcok, csak a szemeik ragyognak. Mereven tekintenek a pódium felé, mely még üres. A tömeg már türelmetlen. Zúg, dörög a hangja. Most hozzák a vádlottakat. Elől Murai-Metzl, a teuton dúvad. A Bach- korszak késői ivadékának arca halottsápadt. Minden izében reszket, mint a nyárfalevél. Már nem az a deli legény, mint Nagykátán, amikor százával ontotta egyetlen kézlegyintésével a halált. Mellette a többiek, gyáván, összegubbaszkodva. Egy közelmúlt kép ötlik agyamba. Kiss tábornok és társainak hadbírósági tárgyalása. Milyen hősök voltak a megdicsőült, nemzetükért, a nép szabadságáért, életüket, vérüket áldozó magyar hazafiak, amikor Szálasi pribékjei előtt állottak. Nem úgy, mint ezek az ember bőrbe bújt fenevadak, akik itt meghunyászkodva remegnek rongyos kis életükért. Bevonulnak a népbírák. Óriási izgalom lesz úrrá a termen. Ukrajna vádol, a nép ítél!... Már ott állnak Nagykáta, Tápiósüly hóhérai a bírói pulpitus előtt… A Népbíróság általános érdeklődés mellett hirdetett ítéletet Murai (Metzl) alezredes, a nagykátai munkaszolgálatos századok hírhedt parancsnokának ügyében. A Népbíróság a többnapos tárgyaláson elhangzott tanúvallomások és bizonyítékok alapján háborús bűntettben mondotta ki bűnösnek Murait és ezért halálra ítélte. |