Jászberény, május 1.
A Kisgazda Párt vasárnap délelőtt nagygyűlést tartott Jászberényben. A nagygyűlés szónoka Kovács Béla, a Kisgazda Párt főtitkára volt, aki beszédében megállapította, hogy a magyar közvélemény fejlődése a demokrácia iránya felé halad. Hogy ma demokráciáról lehet beszélni és a magyar nép demokráciában élhet, ez elsősorban köszönhető a felszabadító Vörös Hadseregnek, de köszönhető valamennyi politikai pártnak is. A múlt rendszer bűnös propagandája a nagy orosz népet nem a legkedvezőbbe formában tüntette fel a magyar nép előtt. Az orosz hadsereg eljött, felszabadított, egy része jelenleg is itt van és én, mint az egyik legnagyobb párt vezetője ma politikai beszédet tartok. Ez minden cáfolatnál jobban bizonyítja, hogy van független, szabad Magyarország, van politikai gyülekezés és szólásszabadság és van új demokratikus magyar élet.
Nincs semmi ok a félelemre
De idáig sok küzdelmen keresztül jutottunk el. Nagy segítségünkre volt Oroszország gazdasági támogatása is, de még többet jelentett számunkra a türelem, bizalom és a kitüntető barátság. Az a fogadtatás, amellyel Moszkvában fogadták Nagy Ferencet és kíséretét, a magyar népnek, a magyar demokráciának fel nem mérhető megbecsülését jelenti.
De meg kell állapítanom, hogy vannak egyes helyek, ahol még bizonyos fokú félelem észlelhető az orosz nép iránt. Nincs semmi ok félelemre. A miniszterelnök moszkvai látogatása után még szilárdabbá vált az a meggyőződésünk, hogy a Szovjetúnió őszinte barátja a kis népeknek és Magyarországtól sem vár többet, mint a tiszta demokrácia megerősödését. Félre tehát a félelemmel és aggodalommal.
A magyar demokrácia legfőbb biztosítéka a pártok együttműködése és az ebből eredő kormánykoalíció. A Kisgazda Párt a koalició legszélesebb és legszilárdabb alapjának tekinti magát. Igen komolyan veszi ezt és tisztában van azzal, hogy gyors és eredményes újjáépítést csak a pártok közös összefogásával lehet megteremteni. De nemcsak ez a szempont vezetett bennünket arra, hogy közösen dolgozzunk a munkáspártokkal, hanem az az érzés is, hogy a munkáspártokban lévő munkássággal együtt dolgozhasson és kormányozhasson a Kisgazda Pártban lévő parasztság. A társadalmi rétegek összefogását sürgettük, azokét, akiket a múlt rendszer elnyomott. Ezt az elhatározásunkat sokszor nem méltányolja eléggé és nem értékeli megfelelően a vidéki szervezeteinknek egy része, de sok esetben koaliciós partnereink sem.
De a háború utáni romokból eljuthattunk volna-e idáig, ha az életbevágóan fontos kérdések megoldásánál nem együtt halad minden párt, hanem egymás ellen csináltunk volna politikát. Hiba lenne, ha Kisgazda Párt nagy tömegét kizárólag csak a választáson aratott többségi győzelem érzése irányítaná. A kisgazdapárti tömeget is hassa át a felelősség érzése és a jelenlegi helyzetben adódó politikai lehetőségeket tartsa szem előtt. Legyen bennünk úrrá a politikai realitás, a szívós politikai akarat, a felelősségérzet.
Baloldaliak voltunk és azok vagyunk
De nemcsak egyik-másik pártbarátunk és pártszervezetünk méltánytalan velünk szemben, de néha koaliciós fegyvertársaink is. Többször hallottuk, hogy a Kisgazda Párt jobboldali, a Kisgazda Párt reakciós. Mi baloldaliak voltunk az elmúlt 15 esztendőn át és az új demokráciában is azok vagyunk. Ha pártprogram és világnézet szerint akarjuk a demokratikus pártokat elhelyezni, akkor nyilvánvaló, hogy a Kisgazda Párt a sor jobbszélére kerül, azonban így is csak úgy lehet minket elhelyezni, hogy arccal balfelé álljunk és menetirányunk csak balra lehet. Azonban a balravezető úton hány lépést teszünk és meddig menetelünk, azt engedjék meg a többi pártok, hogy magunk szabjuk meg. Lássák be koaliciós fegyvertársaink, hogy nem egy marxista, hanem inkább polgári színezetű párttal léptek koalicióba, amely tiszta népi magyar demokráciát akar.
Harc a reakció ellen
De szeretnénk, ha a pártok az elmondottak alapján ítélnék meg politikai elhelyezésünket. És ha akadna valaki, aki jobboldalinak érzi magát, meg kell mondanom, hogy nálunk sose fogja tudni politikai felfogását érvényesíteni, mert mi baloldaliak vagyunk. Mi a reakció elleni harcot akartuk, vállaltuk és vállaljuk a jövőben is. Azonban egyszer meg kell húznunk a határvonalat, a sokszor jogosan elégedetlenkedő tömeg kritikája és a tényleges reakciós személyek, vagy csoportok között.
A szólásszabadság a demokrácia egyik legfontosabb eszköze és ha valaki ezzel él, az még nem azt jelenti, hogy reakciós. A választásokon beszéltek arról, hogy pártunkra a Bem-demokrata elemek is szavaztak és hozzánk csatlakoztak. A közös akarattal olyan demokratikus választójogot alkottunk, mely szerint a nyilvánvaló antidemokratikus elemeket kizártuk a választásból, de helyet adtunk a legszélesebb néprétegeknek, olyanoknak is, akik nem voltak ugyan antidemokraták, de nem tudtak olyan demokratákká válni, mint amilyenek mi voltunk és vagyunk. A társadalomnak ebből a részéből azonban minden pártnak kijutott.
Rá kell mutatnom arra is, hogy igen nagy mértékben csatlakozott hozzánk az értelmiség egy része. Az értelmiségnek most van a történelmi alkalma, hogy együtt dolgozzon a parasztsággal és munkássággal. Ha ezt nem tenné, úgy alul marad.
A B-lista kérdése elsősorban az értelmiségi réteget érinti, mégis azt kell mondanom, fogadják a demokráciának ezt az intézkedését megnyugvással és megértéssel, mert ez a demokrácia és az állam érdekeit szolgálja. Természetesen vigyázni fogunk arra, hogy a B-listánál ne érvényesülhessenek pártpolitikai szempontok. Néhány helyen a tömegek nem várták meg a rendeletet, hanem maguk távolították el a tisztviselőket. A Kisgazda Párt a tömegtüntetéseket elítélte. Azt tartottuk, hogy ha van a nép által megválasztott nemzetgyűlés és van kormány, akkor az általa hozott törvényt a nép érdekében hozza, tehát a nép hajtsa azokat végre. Ha ezeket megtesszük, nincs szükség tömegmegmozdulásra.
Ha kell, felvonultatjuk tömegeinket!
Szerettük volna a munkáspártokat meggyőzni, hogy nincs szükség az ilyen tüntetésre. Azonban úgy látjuk, hogy ők ezt a demokrácia fontos és elengedhetetlen eszközének tartják, sőt egyik vezetőjük azt állította, hogy külpolitikai tekintélyünket is ezeknek köszönhetjük. Bevallom, hogy ezekután már fel sem merjük vetni a tömegtüntetések mellőzését, hanem mivel mi is súlyt helyezünk a demokrácia megerősítésére és nemzetünk külpolitikai tekintélyére, kénytelenek leszünk tömegtüntetésekre csatlakozni a munkáspártokhoz. Szeretnénk, ha a tömegeink együtt vonulnának fel, de meg kell mondanom, hogy fel fognak vonulni akkor is, ha saját pártköveteléseinket akarjuk megvalósítani, vagy ha látjuk, hogy egyes egyének veszélyeztetik az ország vagy egyes vidék demokráciáját.
