Minden nagyobb kiállításon a kiállított gépek járatására, továbbá világítási, közlekedési és sokféle egyéb czélra tudvalevőleg jelentékeny motorerőre van szükség, a melynek az egyes párisi világkiállításokon egyre növekvő nagyságáról érdekes összehasonlítást közöl a Revne Scientifique.
Az 1867-iki kiállításon az összes hajtóerő 854 lóerő volt, a melyet 52 gép szolgáltatott, s így egynek az átlagos munkabírása 845/ 52 16 lóerő; az utána következő 1878-iki kiállításon a hajtógépek által kifejtett összes munka már 2533 lóerő , de ezt csk 41 gép szolgáltatta ; egy gépre átlagban tehát 62 lóerő esik. A míg tehát az összes hajtóerő összes hajtóerő növekedése 67-kihez képest : 300 %, az egy gépre eső középérték, mondjuk az egyes gép erejének a növekedése 390%.
1889-ben rendelkezésre állott összesen 5320 lóerő, a mi a 78-kihez képest 210% növekedés. Ezt az erőt azonban már csak 32, tehát még kevesebb gép szolgáltatta, mint 1878-ban ; az egyes gép ereje ennélfogva jóval nagyobb is: 166 lóerő, a mi 208 % növekedést jelent ( a 78-ki gépegységgel szemben) .
E három kiállításon tehát az összes motorerő óriási növekedésével szemben a hajtógépek száma fokozatosan kisebbedett, mert az egyes gép ereje jelentékenyen megnagyobbodott. Az 1900-ki kiállításon az energiát szolgáltató elektromos géptelepeknek összes munkabírása 36085 lóerő a gépek száma 37 Az egyes gépre eső átlag 975 lóerő.
Ezeknek a számoknak a az egybevetése az 1889-re vonatkozókkal szembetűnően jelzik a géptechnika terén az utóbbi 10 évben elért haladást.