Az európai éhinség leküzdése mind nagyobb gondot okoz.
Azok az országok, amelyeket a háború megkímélt és amelyeknek bizonyos tartalékaik vannak, mindent megtesznek, hogy a katasztrofális éhinséget legalább enyhítsék. Elöljárnak ebben a törekvésben az Északamerikai Egyesült Államok.

A Truman elnök által az európai éhinség leküzdésére alakult bizottság legutóbb több módot javasolt az Egyesült Államok búzafogyasztásának csökkentésére. Ezeknek a javaslatoknak a megvalósítása esetén az amerikai búzafogyasztás 40, a zsírfogyasztás pedig 20%-kal csökkenne.

Az eddigi közlések szerint az amerikai őszi búzavetésekről szóló jelentés biztató hangú ugyan, a termény betakarításáig azonban sok minden történhetik. A legnagyobb baj, hogy a farmokon a munkaviszonyok a mult évhez viszonyítva nem javultak jelentősebb mértékben. Az Egyesült Államokban félnek a szárazságtól is, amelyre a jelentések szerint ebben az évben el kell készülni.


„Naponta két karéjjal kevesebb kenyeret”

Wallace kereskedelemügyi miniszter az amerikai törvényhozás több tagjával megvitatta a válságos európai helyzetet.
A felszólalások során többen rámutattak arra, hogy az amerikaiak személyenként átlag kétszer annyit fogyasztanak, mint az európaiak, és számos amerikai család szemétkosár-maradványából Európában egész családokat lehetne jóllakatni. A megbeszélésen egyöntetűen az a vélemény alakult ki, hogy az USA-ban az élelmiszerekkel mindinkább takarékoskodni kell.

Wallace miniszter pesszimisztikusan nyilatkozott.
Kijelentette, hogy a legkritikusabb helyzetre Európában áprilisban, májusban és júniusban kell készülni. Mint keresztény nemzet – hangsúlyozta a miniszter – ezen a téren nem cselekedhetünk eleget. Azzal, hogy valamivel barnább kenyeret fogyasztunk, nem segíthetünk az európaiak helyzetén. Minden nap legalább két karéj kenyérrel kellene levesebbet ennünk.

A napokban Washingtonban tartott élelmezési értekezleten Anderson földmívelésügyi miniszter is a fogyasztás csökkentését sürgette.
Kijelentette, elvárja az élelmezési iparágtól, hogy mindent megtesz majd annak érdekében, hogy az Egyesült Államok a tengerentúli ínséges területek ellátása céljából minél nagyobb mennyiségű élelmiszert tudjanak felhalmozni. Véleménye szerint az egész világ búzaszükséglete 21 millió tonna, ezzel szemben a búzakiviteli felesleggel rendelkező államokban összesen 11-12 millió búza található csak.


Angliában ismét felássák a virágágyakat

Nagybritanniában is súlyos gondokat okoz az európai élelmezési helyzet.
Smith angol közellátásügyi miniszter legutóbb Washingtonba utazott, hogy ott megvitassa a búzapiaci helyzetet. A tárgyalások során tisztázni akarják azt is, hogy a föld különböző országaiban rendelkezésre álló csekély búzamennyiséget miképpen lehetne a legigazságosabban felosztani az ínséges államok között. Még súlyosabbá teszi a helyzetet, hogy a világ 1945. évi búzatermelése 5208 millió bushel eredményével 1939 óta a leggyengébb termés volt, 18 százalékkal gyengébb az előző évinél.

Az angol mezőgazdák és kertészek is megkezdték az inség ellen a hadjáratot, hogy a kormány sürgető felszólítása értelmében minél több élelmiszert termeljenek.
Angliában most az atlanti csata idejéhez hasonló módon dolgoznak, amikor minden uncia otthon termelt élelmiszer azt jelentette, hogy ennyivel kevesebb élelmiszer van kitéve a tengeralattjárók támadásának. A parkokban és egyéb nyilvános helyeken ideiglenesen parlagon heverő területeket, amelyekről a háború befejezése után azt hitték, hogy többé nem lesz rájuk a termelésnek szüksége, az idén éppúgy, mint a háború alatt ismét felássák, hogy azokban főzelékfélét termeljenek. A megművelendő földterület nagyságát csak oly módon lehet növelni, ha visszaadják a farmereknek azoknak a területeknek jórészét, amelyeket a háború alatt repülőterek és hadiiskolák céljára fordítottak.

Angliában is nagy nehézséget okoz a munkaerőhiány, miután a földmívelésügyi minisztérium által kezdeményezett hadjárat lebonyolítására mintegy kétszázezer további munkásra lenne szükség. Éppen ezért propagandahadjáratot indítottak abból a célból, hogy rávegyék a hivatalnokokat és városi polgárokat, hogy szabadságidejük alatt segédkezzenek a vidéki mezőgazdasági munkálatokban. Természetesen munkába állították a német hadifoglyokat is.

Az élelmezési helyzetet még csak súlyosabbá teszi, hogy az eddigi becslések szerint az idén a világ rozstermelése tíz százalékkal gyengébb lesz a háború előtti átlagos évi termelésnél. A világ sertésállománya is a tavalyihoz viszonyítva csaknem öt millió darabbal kevesebb. Argentinában egész kis búzakészletek állnak rendelkezésre exportcélokra. Mindezek a jelentések nem teszik nagyon reményteljessé a közeljövőt, a világ erőfeszítése azonban aligha maradhat meddő.

Az Egyesült Államok 18 tagállama már kimondta, hogy hajlandó az élelmiszerszállítmányokat Európának ama országaiba szállítani, ahol arra a legnagyobb szükség van.
Hangsúlyozták ezek az államok, hogy csak abban az esetben van értelme annak, hogy az amerikaiak takarékoskodjanak, ha az ily módon felhalmozott élelmiszermennyiséget a lehető leggyorsabban Európába lehet szállítani. Erre a gyors segítségre Európában valóban nagy szükség van.