nyilatkozott Bán iparügyi miniszter a sajtónak

Bán Antal iparügyi miniszter pénteken délután fogadta a sajtó képviselőit, hogy tájékoztassa a nagyközönséget az iparral kapcsolatos legfontosabb kérdésekről. A miniszter nem adott összefüggő beszámolót, hanem kérdésekre válaszolva ismertette az ipari kérdéseket. Külkereskedelmi összeköttetéseinkről különösen részletes tájékoztatót adott a miniszter.


Külföldről érkező nyersanyagok

– A szovjet-magyar egyezmény keretében idáig kokszot, vasércet, 700 vagón pamutot, színes fémet kaptunk. Most jelezték 116 vagón faanyagnak és 10 vagón kaucsuknak az útbaindítását és mai jelentés szerint öt vagón kaucsuk meg is érkezett. Ugyancsak jelezték a Szovjetből, hogy 1946 végéig esedékes szállításokat jóval hamarabb be fogják fejezni.

– Romániával is van megállapodásunk, azonban az nem funkcionál. A csehekkel most is folynak tárgyalások, azonban nyersolajért máris kapunk kokszot. 80.000 tonna koksz jön be az országba, 11.250 tonna nyersolajért cserébe és ez kohóinknak működését a Lengyelországból kapott orosz koksszal együtt lehetővé teszi. Ezenkívül Csehszlovákiából napi 10 vagón szénért bányafát kapunk.

– Jugoszláviával egyelőre csak jóvátételi tárgyalások folynak. A jugoszláv jóvátételből máris jelentősebb tételt teljesítettünk. Ausztriával még a nyár folyamán tárgyalások indultak meg, amelyben 10 vagón bőrt kínáltak élelemért és szénért. Bányafában kötöttünk is egy megállapodást, amely szerint napi 15 vagón szénért cserébe bányafát kapunk. A további tárgyalások most már Bécsben folynak.

– Mint érdekességet említem meg, hogy az amerikaiaktól is kaptunk ajánlatot, amely szerint három millió kilogramm pamutot dolgoztunk volna fel az USA-nak, amelyet innen továbbítottak volna a segélyezett államokba. Ezek a tárgyalások sajnos megszakadtak, azonban az angolokkal jelenleg is tárgyalások folynak igen komolytételű cérnaanyag behozataláról.


A magyar vegyiipar és a textilexport

– Export tekintetében a magyar vegyiipar komoly reményekre jogosít. A Farbenindustrie eltűnt és Magyarországon a Péti-vállalatra, a Hungáriára, Fűzfőre és a Magyar Vegyiművekre komoly szerep vár. Ebből a magból kell elindulnunk a piachódítás felé és a Balkán irányába át kell vennünk a Farbenindustrie szerepét.

– Nem lehet azonban arra gondolni, ami a kereskedelemben jelenleg sokak előtt nagy lehetőségnek látszik, hogy textilből exportáljunk. Jelenlegi nyersanyagink exportra nem alkalmasak és kevesek, Szovjetből jött pamutot pedig mint készárut komoly tételben reexportálnunk kell. Március végéig 5 millió méter reexport következik be a feldolgozott anyagból. Természetes, hogy a textil esetén sem kívánjuk elveszíteni a piacot, azonban a piacra való kilépésünk még idő kérdése. Komoly exportlehetősége van azonban a kisipar egyes ágainak, különösen a női konfekciónak és a szűcsiparnak és ezeket minden erővel támogatjuk is. Hasonló komoly jövőbeli lehetőség a háziipari, különböző vesszőkből és másokból készült fonások számos változata. Ezen a téren komoly előkészítő munka folyik és félév mulva ez is komoly lehetőség.


A széntermelés

Külön tájékoztatást adott a miniszter a szénkérdésről.
Ismertette az előzményeket, kifejtve, hogy a termelés sokkalta kisebb mértékben csökkent, mint amennyire általában hiszik, sőt most jelentős mértékben emelkedőben van, ellenben az igények rendkívül mértékben megnőttek. Amikor a kormány átvette a szénbányákat, napi 8-900 vagón volt a termelés, most a termelés ennek kétszerese.

Aliquander Ödön szénkormánybiztos közölte, hogy a szénkormánybiztosság október 26-iki megindulásakor 1450 vagón napi széntermelés volt, jelenleg pedig a tegnapi napon már elérte a széntermelés a napi 1800 vagónt. Pécsett, Várpalotán, Salgótarjánban és Tatabányán a termelés egyre növekszik. Azonban az igények is rendkívül nőnek: a főváros az augusztusi napi 26 vagónnal szemben az Elektromos Művek részére most napi 75 vagónt igényel. Bánhida napi 100-ról 120-ra emelte fel az igényt és a MÁV is éppen most kérte a napi 402 vagón szénnek napi 440 vagónra való felemelését. Ezenkívül jelentős tételt kell biztosítani a munkásságnak a kompenzációs lehetőségre is a nekik járó szén tiszteletbentartásával.


A szénárak emelése

Bán miniszter a szénnel kapcsolatban még közölte, hogy a kormány a szénárakat a rendes normális szintre akarja emelni.
A szén rendkívül alacsony árára eddig a kormány heti 1.7 milliárd pengőt fizetett rá, viszont a szénár alacsonysága miatt a szénnel meglehetős pazarlás is folyt. Jelenleg a reális 1800-as szorzószám helyett 1300-as a szén szorzószáma. Igyekezni fog azonban a kormányzat, hogy a második vonalban a közönség felé nagyobb terhet jelentő pontokon, például a Beszkártnál, a drágulást ne engedje áthárítani a közönségre.


Az államosítás

Hosszabb és nagyon érdekes vita indult meg a miniszter és a sajtó között az államosítás kérdéséről. Az államosításról Bán Antal a következőket jelentette ki:
– Szívesen láttam volna az összes bányák államosítását, nemcsak a szénbányákét. A kormányt azonban az az intenció vezeti, hogy nem akar idegességet a gazdasági életben és a megadott nemzetgyűlési felhatalmazás ellenére sem akar változtatni a nemzetgyűlés szénbányákra vonatkozó határozatán. Igen érdekes határkérdés volt, hogy a bányákkal kapcsolatos különböző üzemeket is államosítsuk-e, mint a cementgyárakat, karbidgyárakat, aluminiumgyárakat, villanytelepeket. Végül úgy döntöttünk, hogy államosítjuk mindazokat az üzemeket is, amelyek a bányajog révén működnek. Felmerül az a kérdés, hogy a többi 160 közérdekű, de magánkézben lévő villamosművet államosítsuk-e? Egyelőre nem történik meg. A karbidüzemeket kénytelenek voltunk államosítani, mert a karbid a termelésnek elengedhetetlen eszköze.

Az államosítás végső hatásáról a miniszter határozott nyilatkozatot nem adott, csak magánvéleményt.

Feltett kérdésre közölte még a miniszter, hogy 50-100 ezer pengős tételekben a kisipar 300 millió pengő hitelt kap és ugyancsak komolyabban és jelentősebben megindítják a mezőgazdasági csereakciót is. Az egész fogadás végén a miniszter a következőket jelentette ki:

– A magyar ipar körülbelül elérte a mélypontot és most meg kell fordítani a helyzetet. Vegyük figyelembe, hogy Magyarországot nem a szemtermés fogja naggyá tenni, hanem az ipar és eszerint értékeljük mindig az ipar lehetőségeit.