Négy hónap óta sürgetik minden oldalról a budapesti téli tüzelőszerellátás megoldását, számos értekezletet is tartottak és most itt állunk a tél küszöbén és éppen csak tüzelőanyag nincs.
Még nem olyan régen hivatalos helyről állandó megnyugtató ígéretek hangzottak el: ennyi meg ennyi szenet kap minden budapesti háztartás, a központi fűtésű házak is el lesznek látva… Azóta mindezek az ígéretek elhallgattak és szenet senki sem kapott.

Mikor már nyilvánvaló volt a tüzelőellátás csődje, az illetékesek az olajfűtés bevezetését csillogtatták meg reményként az aggódó pesti polgár szemei előtt. Erre viszont nyilatkoztak az olajfűtés szakértői és kiderült, hogy ez a terv, sajnos, megvalósíthatatlan.

Most itt állunk október elején és néhány hét múlva a fűtés megkezdése időszerű lesz, és pincéinkben bizony minden egyéb van, csak épen tüzelőanyag nincs. Legalább is a komolyan dolgozókéban nincs, mert bizonyára voltak olyan konjunkturális kereskedők, feketézők, akik megengedhették maguknak a dolgozók számára elérhetetlen fényűzést és megtöltötték pincéiket fával és szénnel.

Mi az oka ennek a totális csődnek?
Elsősorban az, hogy annyi hivatal, hatóság foglalkozott a kérdéssel, hogy végül a sok bába között elveszett a gyerek. Mindenekelőtt szükség volna egy szervre, amely egyedül és kizárólag intézné ezt az alapvetően fontos kérdést. Ezt a szervet megfelelő hatalommal is fel kellene ruházni.

Tudjuk, hogy a széntermelés rendkívüli nehézségekkel küzd.
Nincs bányafa, kevés a robbanóanyag és mindez hátráltatja a termelést. De vannak olyan intézkedések is, amelyeknek a keresztülviteléhez nem kell sem dinamit, sem pedig bányafa. Így még nem világosították fel a közönséget arról, hogyan védekezhetik a sérült lakásokban a hideg ellen és hogyan csökkentheti a szobák hőveszteségét. Ezenkívül nincs rendezve, hogy kit terhel a megsérült kályhák, kémények és központi fűtőberendezések helyreállításának kötelezettsége. Nem tudja senki sem, hogy kinek és hogyan kell a központi fűtésekhez szükséges tüzelőanyagot beszerezni. Pedig a központi fűtés sokkal gazdaságosabb, mint az egyéni tüzelés.

Nem világosították fel a közönséget arról sem, hogy a fa nem gazdaságos tüzelőanyag, tehát felhasználását, ahol csak lehet, el kell kerülni. Amellett, hogy lényegesen drágább a legfeketébben beszerzett szénnél is, a hőértéke még a felét sem teszi a szénnek. Aki tehát fával fűt, 6-8 szorosát fizeti minden kalóriának.

Nem tanították a háziasszonyokat arra, miképpen kell gazdaságosan fűteni.
Fűt-fát ígértek, de nem tárták fel a való helyzetet, azt, hogy nem tudják a tüzelőellátást biztosítani. Ajánlani kellett volna, hogy mindenki, aki csak teheti, menjen a nehéz téli hónapokra vidékre.

Meg kellett volna azt oldani, hogy minden házban legyen legalább egy fűtött szoba a gyermekek és egy a betegek részére. Azt, hogy a mérnökök, orvosok, írók hogyan fognak télen dolgozni, már meg se merjük kérdezni, pedig ezek munkájának biztosítása is feltétlen közérdek volna.

De mindennél szomorúbb, hogy az egész tüzelőanyagkérdés megoldásánál nem játszott szerepet a méltányosság.
Míg az üzérkedők, feketézők mind meg tudták szerezni a télire szükséges szénmennyiségüket, a dolgozók nem jutottak semmihez sem. De mindennél súlyosabb az, hogy igen sokan azok közül, akiknek a problémát meg kellett volna oldaniok, pozíciójukat arra használták fel, hogy saját pincéiket töltsék meg fával és szénnel.