A kormány az eddig szabadforgalmú baromfi szabad árusítását megtiltotta.
Ennek a rendszabálynak állítólag az volt az oka, hogy egyrészt a hatósági zsírellátás volna ezen keresztül megvalósítható, tehát jegyre libazsírt kapnánk, másfelől a baromfihús értékes kiviteli cikk, aminek ellenértékeképpen fontos ipari nyersanyagokat hozhatnánk be.

A baromfiforgalom megszervezését már meg is kezdte a kormány.
Két egykézszervezet is alakult, de ebben csak a nagy tőkével rendelkező baromfinagykereskedők vannak benn. Az egyik ilyen szervezet a „Baromfit és baromfitermékeket feldolgozók szervezete”, a másik a „Feldolgozók és baromfiexportőrök szervezete”.

Az elgondolás az, hogy a baromfit az első egykéz összevásárolná, azt zsírra, húsra és májra, valamint aprólékra bontaná fel. A zsír a közfogyasztás céljait szolgálná, az aprólék a szabad forgalomba kerülne, míg a májat és a húst a második számú egykézszervezet konzerválná és az ily módon kerülne kivitelre.

Az egész elgondolásnak azonban egy nagy hibája van és pedig az, hogy a baromfikereskedőket és a piaci árusokat teljesen kirekeszti a forgalomból és ezek legfeljebb az aprólék forgalombahozatalánál jönnének számításba. Ez ellen természetesen az érdekelt kereskedők tiltakoznak és a kereskedelmi miniszternek fő a feje, hogy ezzel a politikailag is jelentős réteggel mit kezdjen. Szó van arról, hogy esetleg bérfeldolgozás útján kapcsolják be ezeket a kimaradt kereskedőket a forgalomba. Ebben a kérdésben egyébként rövidesen értekezlet is lesz az összes érdekeltek bevonásával.

Félő azonban, hogy ez a mesterkélt elgondolás a maga egészében meg fog bukni a gyakorlatban.
A fogyasztók nem fognak semmit sem a zsírból látni és az egyetlen konkrét eredmény az lesz, hogy az eddig szabadon vásárolható csirke és liba csak – feketén lesz beszerezhető – dupla, vagy háromszoros áron.