Új alak a magyar közéletben: a földmérő

Napsütötte arccal, porosan, hátizsákosan találkoztam egy régi ismerősömmel.
Mit csinál? – kérdeztem tőle. Rejtélyes mosoly volt a válasz. Biztosan vidéken jár és szalonnába vagy lisztbe spekulál.

– Nem találja el, teljesen új foglalkozási ágat űzök: földmérő lettem! Most vettem egy köteg mérőszalagot, holnap reggel indulunk vidékre. Ha visszajöttem, felkeresem. A viszontlátásra!

A földművelésügyi minisztérium földbirtokrendező osztályán tudom meg, hogy mintegy 130 főből áll az a gárda, amely a napokban indult el vidékre, hogy a felosztott földeket bemérje, az osztást hivatalosan szentesítse és azt térképezze.

– Mintegy nyolcmillió hold kerül így bemérésre – meséli a minisztérium egyik szakembere. – A munka sürgős, a rendelkezésre álló emberanyag viszont sajnos igen kicsi. Kevés jólképzett földmérőnk van az országban. Így erdész-, kultúr-, építész-, sőt gépészmérnökök, de más technikai képzettségű munkaerők is résztvesznek munkánkban. Ezeknek természetesen először megfelelő gyakorlatra kell szert tenni az új munkakörben, ezért csoportokba osztottuk a földmérőket. Egy-egy csoport élére gyakorlattal rendelkező földmérő került, aki mellett majd hamarosan belejönnek a munkába az újoncok is.

– Ez a munka előreláthatólag hosszú időt vesz igénybe. Bár maga a mérés aránylag rövid idő alatt befejeződik, de az ezzel kapcsolatos munkák tíz-tizenöt év mulva is foglalkoztatni fogják a szakembereket, bármilyen hosszúnak is látszik ez az idő.

Ami a földmérők díjazását illeti, kérdésemre a következő választ kapom:
– A minisztérium azelőtt 8 pengőben állapította meg a földmérés díját. A Mérnökök Szabad Szervezete 30 pengőt proponált. A végső döntés ebben a kérdésben most lesz.

Minden változás új embertípusokat termel.
A demokratikus Magyarország egy új konstruktív alakja lesz: a földmérő.