– A pénzügyi kormányzat nem jár az abszolút defláció veszedelmes útján; tudatában van a fizetőeszközökben való szükségnek és megvannak a maga elgondolásai a bajok kiküszöbölésére – mondotta dr. Vásáry István pénzügyminiszter munkatársunknak, aki azzal a kéréssel fordult hozzá, hogy tájékoztassa a közvéleményt az ország legégetőbb pénzügyi problémáiról.

Mi lesz a pénzzel?
Infláció vagy az egekre törő árak lemorzsolódása lesz-e az út, amelyen a kiegyensúlyozott pénzügyi helyzet ígéretföldjére eljutunk? Mikor és hogyan szűnik meg a nyomasztó pénzhiány, amely valamikor magánbaj volt, de most egyforma súllyal nehezedik az ország majdnem valamennyi polgárára?

– A közönség azt mondja: nincs pénz – jegyzi meg mosolyogva. – Ez tévedés. Hogyne lenne pénz ott, ahol meg tudják fizetni a feketepiac félelmetes árait és ahol annyi embernek akad 180 pengője egy kiló húsra. Pénz van, de elbujt. Nem a pénz hiányzik, hanem a bizalom. Senki nem viszi a pénzét a bankok üresen álló pénztáraiba, mert nem bízik a betétek zavartalan visszafizetésében. Így jelentkezik a fizetési eszközökben való hiány, amelyen segíteni kell, de nem bankjegyinflációval, hanem a belső államadósság növelésével. A kormány kényszerkölcsön eszközéhez fog nyulni és lehet, hogy ezt a tervet összekapcsolja a bankjegyek küszöbönálló kicserélésével. Ez utóbbira azért is feltétlenül szükség van, mert ez az egyetlen módja annak, hogy ne engedjük visszaszivárogni azokat a milliárdokat, amelyeket a németek és nyilasok a bankok és intézmények pénztáriból elvettek. A bankjegyek kicserélését azért is tartom célravezetőbbnek, mint a pénz lebélyegzését, mert így nem forog fenn az a veszély, hogy az emberek – otthon, házilag intézik el a pénz lebélyegzését.

– Milyen lesz az új pénz és mikor kerül kibocsátásra?
A miniszter előveszi íróasztalfiókjából az új pengőbankjegyek mintáit. Pontosan azokról a klisékről készültek, amelyekről az 1926-os pengőbankjegyeket állították elő.

– Amint látja, tulajdonképpen nem új pénzről van szó, hanem a régiről: a bankjegyek, amelyek most megjelennek majd a piacon, már forgalomban voltak közel húsz évvel ezelőtt. A régi kliséink megvannak és nyomásuk meg fog kezdődni abban a pillanatban, amikor elegendő anyag – papiros, festék – áll rendelkezésünkre. A munka sürgős és hamarosan megindul. Ezerpengős címleteket nem fogunk kibocsátani, ellenben megjelennek a forgalomban az új 500 pengős bankjegyek. A 100 pengős címleteknél a most forgalomban lévő típus is megmarad egyelőre a forgalomban, mindaddig, amíg ezeket fokozatosan nem tudjuk bevonni. A bankjegyek kicserélése annál sürgősebb, mert meg kell akadályoznunk, hogy a nyilasok az ellopott klisékkel külföldön tovább gyártsák a pénzt. Lehetséges, hogy a bankjegyek kicserélésével egyidőben megtörténik a kicserélésre bemutatott címletérték leszállítása is. A kormány azonban semmiesetre sem akar semmiféle ortodox értelemben vett devalvációt keresztülvinni és a cserénél előálló különbözetet kötvény vagy takarékbetét formájában javára írja a bemutatónak.

– Mennyire becsüli a miniszter úr a jelenlegi bankjegyforgalmat és növelni vagy csökkenteni óhajtja-e a szabadon úszó pénz mennyiségét?
– Valóban csak becslésről lehet szó, mert pontos adataink nem állhatnak rendelkezésre. Szeptember végén a bankjegyforgalom közel 10 milliárd volt, azóta a nyilas rezsim körülbelül 5 milliárddal növelhette a bankjegymennyiséget. Hogy ebből mennyi ment ki a külföldre és mennyi maradt az országban, nem tudja senki. Bizonyos az, hogy annyi bankjegynek kell rendelkezésre állni, amennyi a forgalom lebonyolításához szükséges. A jelenlegi bajok igazi forrása az, hogy a bankok pénztárai üresek és a pénzintézetek nem tudják finanszírozni a termelést. Az aranyfedezet e pillanatban éppoly kevéssé aktuális kérdés, mint a pengő nemzetközi értékelése. A mi pénzünk értéke nem az aranyfedezettől függ, hanem attól, hogy mennyit termelünk: aranyra csak kiegyenlítésül lesz szükség a nemzetközi forgalomban.

– Miképpen képzeli el miniszter úr az ország belső pénzügyi egyensúlyának helyreállítását?
– A bankjegyek kicserélésével elő kell bujnia az elrejtett milliárdoknak: a belső államadósság növelésével a kormánynak módja lesz a hitelélet megindítására és abban a pillanatban, amikor a bankok fizetőképessége helyreáll, amikor nemcsak a betéteket tudják azonnal visszafizetni, hanem hiteleket is tudnak folyósítani, helyreáll a közönség bizalma: a pénz előbujik rejtekhelyeiről és egészséges vérkeringése ismét megindul. Itt áll előttünk a debreceni példa. Debrecenben máris jelentkeztek betevők a bankoknál, mert látták a fizetési készséget: a városi pénzintézet már hiteleket is folyósít és a pénz forgalmának normalizálódása megkezdődött. A pénzszükséglet csökkenéséhez hozzá fog járulni az árak további lemorzsolódása is. A mai árak indokolatlanok, magyarázatukat elzártságunkban kell keresni. A főváros azonban fokozatosan be fog kapcsolódni az ország normális forgalmába és az árucsere megindulhat a ma még elzárt Tiszántúllal éppúgy, mint a Dunántúllal. A belső forgalom fokozatos helyreállásával és a hitelélet és pénzforgalom egészséges megindulásával helyrebillen majd az árnívó, kereset és pénzforgalom természetes egyensúlya is. Meg fog szűnni hamarosan az a helyzet, hogy a vállalatok nem tudják fizetni a munkásaikat, mert a bankokban nincs pénz.

– Az államháztartás kiegyensúlyozására mik a miniszter úr tervei?
– Az adózási készség kikényszerítése. Nálunk könnyen vették az adózást, különösen Budapesten: hatalmas adóhátralékok vannak, amelyeket a kormánynak be kell hajtania. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy keresni fogunk ott is, ahol valóban nincs, de ahol fizetési lehetőség van, ott meg fogjuk találni a módját a fizetési készség kierőszakolásának is. Ez nem adómorál kérdése, hanem – ismétlem – fizetési készségé. A normális gazdasági élet megindításához a kormánynak pénzre van szüksége és ezt a pénzt a pénzügyi kormányzat legjobb tudása szerint elő is fogja teremteni.